Dalok : Elisabeth harmadik részlet |
Elisabeth harmadik részlet
2005.06.04. 17:55
Mint két gálya
(Ferenc József, Elisabeth – II. felvonás)
Franz Joseph: Tudod, miért jöttem
Elisabeth: Nem. Bár sejtem.
Franz Joseph: Gyere haza, Sisi! Mi ketten összetartozunk.Én még mindig így gondolom. Szeretlek!
És azt beszélik, hogy szerelem minden sebet begyógyít…
Elisabeth: Szívünkben érzés, meg erő – de van, mit meg nem old.
Erős a hit – de látod, minket fel nem old!
Vártunk tán csodát – ám de már, nincs miért.
Közös út, ha volt is egykor, véget ért.
Mint két gálya éjnek tengerén
De a sorsunk már más,
Arra mész te, s erre én
Épp csak összesodort az ár,
De a sors az elválaszt már.
És nincs kiút, és nincs már több remény.
Franz Joseph: Ha mindig túl nagyra törsz - úgy az keveset se ér
Elisabeth: Tán te vagy kishitű
Franz Joseph: Egymásra jól vigyáznunk – csak az legyen a cél
Elisabeth: Milyen roppant egyszerű
Együtt: Próbáld meg egyszer
És az én szememmel láss!
Akkor tán érthetnénk mégis
majd egymást!
Mint két gálya éjnek tengerén
De a célunk már más,
Arra mész te, s erre én
Épp csak összesodort az ár,
De a sors az elválaszt már.
Mondd, miért sápadt így el bennünk a fény?
Elisabeth: Te meg én két gálya éjnek tengerén
De a célunk már más,
Arra mész te, erre meg én
Franz Joseph: Ne bánts, hát!
Ne hagyj el!
Ne dobj el!
Hisz szeretnélek én!
Ne bánts hát!
Ne hagyj el!
Ne dobj el!
A magány nem segít!
Együtt: Kicsit összesodort az ár
De a sors az elválaszt már
Mondd, miért sápadt így el bennünk a fény?
Franz Joseph: Ne dobj el!
Elisabeth: No, hidd el, ami elmúlt: nincsen már!
Epilógus
( Bíró, Lucheni, Sztáray – II. felvonás)
Bíró: Mit keresett Genfben, Lucheni?
Lucheni: Meg akartam ölni az orleans-I herceget.De nem jött oda!
Bíró: Akkor miért éppen Elisabeth császárnét?!
Lucheni: Le Journale! Olvastam az újságban, hogy a városban van.
Bíró: Ez mikor volt?
Lucheni: 1898. szeptember 10-én.Egy gyönyörű, verőfényes napon…
Sztáray: Felség! Orvost! Istenem, meghal!
Lehull a fátyol
(Halál, Elisabeth II. felvonás vége)
Halál: A fátyol ím, lehullik végül
Úgy vágytam rád, most indulunk
Ne hagyd, hogy várjak…
Elisabeth: Adj, te nékem otthont!
Szabadíts meg a földi gondtól,
töröld ki létem rossz nyomát,
világítsd át az éjszakát!
Halál: Gyere, hagyd a létet
Együtt: Veled a semmi létbe lépek
Színtiszta tűz leszünk mi már
Örökös égi békénk vár…
Elisabeth: Hol bíztam, hol sírtam,
volt sok könny, meg sok derű
A világ nem értett,
mert magamhoz voltam hű
Együtt: Ha bűn volt, ha enyém, a titok az enyém…
Elisabeth: Mert így vagyok csak én!
Halál: Csak enyém leszel!
|