Hali!
Ebbe a menüpontba várjuk a Ti véleményeteket darabokról, musical estekről, szabadtéri show-ról vagy bármiről ami a színházzal és BMSZszel kapcsolatos!
Bármilyen beszámolót szívesen várunk!
Írásaitokat a bmsz@citromail.hu e-mail címre küldjétek. :)
bmsz
Íme az első vélemény a Rudolf című musicalről:
Rudolf – Az utolsó csók Élménybeszámoló
Mikor megtudtam h valaki visszamondta a jegyét a 2006. május 27-ei Rudolfra, és a barátnőm rám gondolt, habozás nélkül mondtam igent. Ezen nem volt mit meggondolni. Szinte repültem a boldogságtól, hogy az elsők közt nézhetem meg a darabot, és az első szereposztással!! Teljesen lehidaltam, mikor a neten olvastam az első szereposztást, miszerint Dolhai Attila volt Rudolf, Vágó Bernadett játszotta Vetsera Máriát, továbbá Bereczki Zoltán – Pfeiffer, Janza Kata – Larish grófnő, Földes Tamás – Taaffe gróf, Németh Attila – Ferenc József, Polyák Lilla pedig Stefánia trónörökösné. Kicsit elszomorodtam, hogy nem láthatom egyszerre a kedvenceimet, hisz rajongásom Szabó P. Szilveszterre, és Mészáros Árpád Zsoltra is kiterjed. Eljött az utazás napja. Teljesen Rudolf lázban égett az egész busz, amivel egyre csak közeledtünk az Operettszínházhoz. Aztán lefékezett a buszunk, és már ott is voltunk. A színház kívülről is parádésan festett, hisz tele volt Rudolfos plakátokkal, ami csak fokozta az izgalmat az összegyűlt mázlistákban. A színházban a már szinte szokásossá vált helyemen ültem, a 12. sorban a 15. széken. Megszólalt a már ismerős szignál Náray Erikával, miszerint a telefonokat kapcsoljuk ki!!Aztán elkezdődött a várva várt előadás.
A nyitánnyal indult, ami fantasztikus volt, és már akkor tudtam, ez a darab felejthetetlen élmény lesz.Majd széthúzták a függönyt, és egy hintában ülve megjelent Bereczki Zoli, alias Pfeiffer, a bábjátékos. Elénekelte A város ünnepel című számot, amelyen megnyitották az új bécsi színházat. Itt felvonultak a fontosabb szereplők. Rudolf, aki gyönyörű fehér, földig érő kabátban feszített precíz apja, illetve az ármánykodó Taaffe miniszterelnök mellett.Vetsera Mária és Larish grófnő leírhatatlanul szépek voltak. Majd Mária dala következett, amelykönnyeket csal az ember szemébe. Bernadett nekem már a Rómeóban is átütő volt, de a hangjától teljesen kész voltam. Itt hangzott el az a furcsa sor, hogy „Lehetsz szegény, lehetsz KIRÁLY… „ Hát nem érdekes?? Ezek után a Miért nem ért meg engem? Című szám következett, melyet Ferenc József és Rudolf énekeltek. Ebben az egész addigi úgynevezett „apa-fiú” kapcsolatukra fény derült. Hátborzongató élmény volt. A Csuda csinos ez a harc című dal annyira felemelő volt, hogy elfelejttette az előbbi gyászos hangulatot. Janza Kata előtt emelném kalapom ha lenne, mert ez egy nyelvtörővel is felért, és mégsem botlott bele egyszer sem. Majd Rudolf előadta a Hétköznapi hőst, amely ismét a sírásra késztetett. Ennyi hangulatváltásom első felvonás alatt még soha nem volt, és meg ennek sem volt vége. Ekkor következett a Walesi herceg bálja, amin Rudolf és Vetsera Mária találkoztak, és halálig tartó szerelemre lobbantak egymás iránt. Az Ez most más című számban, Rudolf is , és Mária is elmesélte valakinek csodás szerelmének kialakulását, majd a végén összetalálkoztak az emelvényen, és látszott hogy ez egy mindent elsöprő szerelem. Ezután következett a Fejezze be, kérem! Című dal, amely az összeesküvést foglalta magába. Hát annyira fülbemászó a dallam, hogy majdnem meg is tanultuk a szöveget egyszeri hallás után. A Mondd mit tegyek című Rudolf által előadott dal annyira magával ragadott,hogy megint majdnem sírógörcs tört rám. Az a rengeteg belső harc, amely főhősünk lelkében dúlt, az nem csak őt, szerintem mindenkit kétségbe ejtett. Ezután következett Larish grófnő, és Taaffe gróf hihetetlen keringője, ami … hát wow. Nem találok jobb szót rá. Majd a Trallalla-dal ismét vidámmá tett mindenkit. Ezalatt egy körhinta volt a színpadon, ami hihetetlen volt, és ekkor Rudolf és Mária eljátszották hogy most találkoznak először, de ez átment a Kettőnk közt nemrég… dalba, amely ezt a vonalat vitte tovább, és szinte mindenre utalt ami kettejük közt történt. Majd a Nemzet hív című dalban Pfeiffer buzdított mindenkit a felkelésre. Hát engem sikerült meggyőznie. Tényleg olyan volt, mintha harcba hívna, és én mentem volna vele gondolkodás nélkül. Ezután Willigut, a kém és megbízója Taaffe gróf megtárgyalták, hogy Máriára is rá kell állítani valakit. Majd következett a Szerelem vár és semmi más. Ez igazán jó felvonás befejező volt. Berni hangjától el voltam ájulva, a hideg rázott az első hangtól az utolsóig.
Szünet
A Második felvonás a Mester és a drót címmel rendelkező hátborzongató számmal kezdődött, amelyben láthattuk, hogy Taaffe miniszterelnök mint marionett bábukat rángatja az embereket. Itt minden ember karján volt két fehér szál, amik Taaffe kezében futottak össze, és tényleg olyan volt, hogy amikor ő jobbra rántotta őket, akkor azt tették amit „kért”. Ezután Rudolf jól összeveszett a nejével, Stefániával, aki ekkor a Nem más, mint én című lehengerlő dalt adta válaszul. Itt aztán már teljesen kész voltam. Ennek a végén nem igazán tudtuk hogy a taps az előadásnak szól, vagy Polyák Lilla enyhén szólva hiányos öltözetének… Ezután rögtön egy bordélyba kerültünk, ahol az örömlányok és Pfeiffer elénekelték a Kiskatonámat. Hát jujjj… nagyon nagy volt . Ezután az Így vagyok csak én Rudolf előadásában hangzott el, és hát nem megint rám tört a sírhatnék?? Naná hogy de!! Majd jött a darabbeli nagy csalódásom… A Holnap hídja…Nekem az hogy csak Dolhai Attila énekelte, valahogy nem jött be…De az csak az én véleményem. Ám ezt kompenzálta, hogy jót nevettünk az egyik barátommal, hiszen annyira beleéltem magam a darabba, hogy elkövettem egy bakit. A darabban tapsoltak a szereplők, és én is elkezdtem tapsolni velük. Erre az említett barát jól kiröhögött, persze senki nem vette észre, csak mi tudtuk. Hát nem égő? Majd hogy el ne felejtsek sírni, bejött Larish grófnő, és jóslatot kért Pfeiffertől…Ő egy fekete lapot kapott, amelyet meg is énekelt a Csak az lesz hősben. A papíron valószínűsíthetően a Halál volt, mivel a háttérben minden fekete lett, és koporsó volt a díszlet… Ezt Ferenc József követte A rend a Fő!-vel, amiben kimondta a döntő mondatot… „Nem méltó rá, hogy az utódom legyen!!” Akinél eddig nem tört el a mécses, az most kezdhetett sírni. Ezt az Ez szimpla egyszeregy című Mária-Taaffe duett követett. Ebben Mária ellenállt annak, hogy lefizessék, és félresöpörjék őt. Ez nem kis teljesítmény, hisz aki ismeri a történelmet, az tudhatja, hogy Mária ekkor még csak 17 éves volt. Ezután újra az összeesküvő magyar urak léptek színre. Ezután Mária végre eldöntötte, elhagyja Rudolfot, és a dal címe hangsúlyozza kettős érzéseit… a cím : Ez a perc úgy fáj. Majd jött a vidító mester, a bábjátékos, és előadta az Akár az őszi levelet…Frenetikus volt. Majd jött a várva várt Te értem születtél, amiben Mária nem tudja elhagyni Attilát. Rájön, hogy képtelen nélküle élni. A gyűrűjükben is ez áll: „ Szerelemben együtt Mindhalálig…” Elmennek a Negyedik dimenzió báljába, ahol Rudolf megtudja, hogy elárulták, és megfogalmazódik benne a terv… öngyilkosság. Ő és Mária Mayerlingbe utaznak, ahol Mindketten meghalnak, ám nem tudhatjuk, hogy öngyilkosak lettek, avagy lelőtték őket. Befejezésül repríz következett, Ez Bécs címmel. Annyira megható volt.
És persze a Taps. A közönség minden tagja állva tapsolta vissza őket. Rendes vastapsot kaptak. Fantasztikus volt a díszlet, fantasztikusak a ruhák, és a színészi játékra már nem találok szavakat. Mindenkinek csak ajánlani tudom, bár nagyon mély a mondanivalója. Köszönöm az élményt. Csetneki Dóra / Dorisz /
|