...Az egész előadás elszánt igyekezetében, amellyel egyszerre akarja megmutatni a szerelmi szomorújátékot és a komédiai vonásokat, amellyel egyszerre szeretne hiteles népszínmű lenni, és maira hangolt, zenés darab, van valami kínos erőltetettség. A rendezés a darabbéli hiányokat: az igazi szomorúságot és a valódi humort a lázas színpadi sürgés-forgással pótolná. A hol dalra fakadó, hol táncra perdülő színészek pedig valódi helyzetek híján elfoglalják magukat a mozgás és az éneklés adta lehetőségekkel. Nem jut itt idő vagy lehetőség különösebb emberábrázolásra, persze Tóth Ede darabja sem adott erre módot. Életteli, már-már emberszabású figurát csak Kaszás Attila hoz a sírva vigadó Göndör Sándor szerepében. A lányok – Gerle Andrea és Szabó Márta – igencsak haloványak. Élettelibb Gábos Katalin Súlyokné és Horváth Margit Finum Rózsi alakjában. Ha Safranek Károly nem harapná el a szavakat, tán hitelesebb lenne bírójának gondolkodása. Gados Béla Csáky Pistaként megpróbál jellegzetes falusi embert formálni.

Magyar Nemzet, 1999. VII. 5. – Róna Katalin