A ház ura

Thenardier, Thenardierné és a kocsmanép

Bonjour M'sieur,

tiszteljen meg!

Ha szállást keres,

itt a legjobbra lelt!

A többi mind

züllött csehó,

ripők a azda,

bugris csaló!

Ám akit itt lát,

a Tisztesség Szobrát,

a Waterloo-i Hőst,

miért is érné vád?

Nézd a Ház Urát,

tudja, mi dukál,

bájolog és gazsulál,

a vén patkány!

A kuncsaft, hogyha fád,

pajzán adomát,

százat mond, úgy villog,

mint egy bonviván!

Lógó orrú korhelyekkel,

záróráig iddogál,

ki venné így észre,

hogy hangyányival drágább minden ár?

Nézd a Ház Urát,

filkók közt a Ászt,

gyöngéi a pénzzel tömött

bukszácskák!

Vizezi a bort,

titkon markecol,

egy hóhányó, egy himpellér,

egy imposztor!

Melegszem a csürhe keblén,

puszipajtás, szesztestvér!

Néznek majd a végén,

Jézus! - ha a vérük veszem én!

Nézd a Ház Urát,

rókamosolyát,

a retkeskörmű,

ragadozó tíz ujját!

Bókol, mint egy gróf,

könnyed filozóf,

Három lábú lóról

lelop négy patkót!

Lumpok között bandafőnök,

egy haver, aki mindig víg!

Dughatják a pénzük,

Jézus! - úgyis megkopasztom mind!

...Jöjjön M'sieur,

a poggyászt viszem!

Dőljön le szépen,

kényelmesen!

Jó súlyos pakk,

egy tonna tán!

Könnyítünk majd

a pénztárcáján...

Itt a libuskák

tollát lefosztják!

Egy porcogójuk sincs,

amit meghagynánk!

Mit rejt a fedő?

Ízre dermesztő!

A három heti maradék,

itt frissen fő!

Egy lódög veséjét,

a kandúr heréjét,

ledarálom fincsi

házikolbászként!

A nászlakosztály

folyvást foglalt...

Óránként jön egy-egy pár...

A hatósági árhoz

épp csak egy kis plusz, ami még jár!

A kecses poloskák,

a csótányok karát,

műélvezni

pénzbe kerül mostanság!

Itt egy szeletét,

ott egy darabkát,

lecsalni, vagy hozzácsapni,

van munkánk!

Hízlalni a számlák végét,

tudok egy-két trükköcskét!

De bármennyit is csórnék,

elfolyik a lóvénk!

Jézus! Nekem semmi sem elég!

Nézd a Ház Urát,

rókamosolyát,

a retkeskörmű

ragadozó tíz ujját!

Bókol, mint egy gróf,

könnyed filozóf!

Három lábú lóról

lelop négy patkót!

Lumpok között bandafőnök,

verebek közt sasfiók!

Meddig kell szagolnom,

Jézus! - ezt a csordányi tinót?!

Hohó! Íme, Madame Thenardier! :

Álmodtam én

egy szőke hercegről...

és aztán meg is jelent,

Loch Nessből a Szörny!

Nézd a Ház Urát,

nézd a disznaját,

a budigróf, a filozóf,

egy nagy szarzsák!

Bármit kieszel,

egy igazi Voltaire!

Csődtömeg az ágyban,

viszont gyakran ver!

Kegyetlen csapás a sorstól,

egy ilyen púp a hátamon!

Hányok, ha csak látom,

Isten uccse' valagba rúgom!

Nézd a Ház Urát!

Egy gavallér, egy bonviván!

Bókol, mint egy gróf,

könnyed filozóf.

Köszöntese most minden vendég,

a kocsmárost és hű nejét!

Vendégem az egész ház! Így néz ki egy úr?!

Rosszul vagyok!

Iszik, mint egy gödény,

s mint egy szarka - lop!

Vendéged egy jó nagy frász!

Poharat a kézbe!

Éltesse az Úr,

a Ház Urát!!!

Az alku

Thenardierék, Jean Valjean, Cosette

Mit tegyünk,

oly nehéz,

kincset eldobni,

ki oly merész?

Drágakő,

fényes gyöngy,

ékes, rubintos,

cukros kis hölgy!

Holmi pénz,

mit jelent?

Mit se ér, hogyha

elmegy Cosette!

Jó Fantine,

szólj - ott fenn,

mondd, hogy jól bántunk

csöppségeddel!

A morzsa mind,

sok ízes csont,

inkább koplaltunk,

de mind övé volt!

Hozzánk nőtt

M'sieur!

Uram, e jóság megható...

ez enyhít tán a fájdalmán...

De alkuról és "csontokról",

ne essék szó!

Úgy vélem, így önnek is jó!

Így ránézvést,

épp elég..

de pluszba itt volt

a sok betegség!

A kis poronty,

sokba volt,

orvos, gyógyszer,

jaj hányszor volt gond!

Mégis mind,

kipöngettük,

így vitt nyomorba

áldott szívünk!

Még egy szót,

bárhogy fáj...

van sok elfajzott,

rossz ember ám!

Édes úr,

bajt hoz ránk,

jaj, ha szándéka

hitvány netán...

Szót se már! Itt a pénz!

Másfél ezer - a jó szívükért!

Jöjj Cosette, búcsúzz el,

menjünk, akad tán kedvesebb hely!

Könnyük sincs Cosette-ért,

nem lesz nehéz, hogy elfeledjék!...

Jöjj, Cosette! Jöjj, kicsim!

Mától, kislányom, így lesz ez, így...

Ott hol én, ott élsz már...

Lesz-e ott, apámnál

kis váracskám?

Lesz Cosette! Lesz, meglásd!

Lesz majd váracskád, lesz új ruhád!...

Kisember

Gavroche dala

Sok hórihorgas lakli,

folyton feldühösít,

kisember vagy,

azt mondják,

és így csúfol mind!

Nem tudják

a nagy titkot,

a tyúkeszűek,

a nagyvilágot

mi mozgatjuk,

kisemberek

Egy hangya,

hogyha kell,

egy sziklát

elcipel,

a méhecske

csatába száll

a medvével,

egy büszke harci mént,

megugraszt

egy kis gyík,

s a bolha még egy hercegnét is

popsin csíp!

Góliát, a nagy bunyós,

egy hústorony volt,

de jött Dávid

egy csúzlival,

és jött a nagy kopp!

A Bibliát

nem olvastam,

de így lehetett:

a nagymenőket

mi győzzük le

kisemberek!

Egy hangya,

hogyha kell,

egy sziklát

elcipel,

a méhecske

csatába száll

a medvével,