Nyilas Misi ma is a szeretetre tanít

Maráz Tamás tudott bánni az arcával, tudott megrendülni, őszintén figyelt a partnereire.

Szűnni nem akaró vastaps köszöntötte a Móricz Zsigmond Színház szombat esti bemutatóján a Légy jó mindhalálig gyermekszereplőit és profi társaikat.

Köszönhető volt ez annak, hogy a nézőtéren az érintettek szülei, testvérei és barátai is helyet foglaltak, de elsősorban annak, hogy sikerült az előadásnak emelkedett pillanatokat teremteni.
Valamiképpen Móricz Zsigmond szándéka is volt ez, aki a regény megszületésekor a maga emberi fájdalmát, csalódottságát egy gyermeki lélek drámai illúzióvesztésében fogalmazta meg.
Mi sem természetesebb, hogy a regény nem kerülte el a sorsát, s a Kocsák Tibor – Miklós Tibor szerzőpáros musicalt írt belőle. A feladat meglehetősen nehéz lehetett, mert Móricz regénye elsősorban a főhős lelki rezdülésére helyezi a hangsúlyt, míg a musical – a műfaj sajátosságaiból következően – a látványosabb, olykor a teátrálisabb gesztusokat igényli, a cselekmény fordulatosságaival együtt.
Horváth Patrícia rendezésének egyik erénye a színpadkép elgondolása. Az előadásban ajtók nyíltak és csukódtak, amelyeken az élet drámai és vidámabb pillanataiban ki-bejártak a szereplők. Az ajtó a megérkezés és az eltávozás térbeli kerete is.
A gyermekszereplőkről nem illik igazán rosszakat írni. A próbákon – a hírek szerint – nem volt könnyű velük a munka, mert meglehetősen fegyelmezetlenek (elevenek?) voltak. Ebből az előadásban szinte semmi sem látszott. A csoportos jelenetekben gyakori volt a csápolás és a legyintgetés, de az egyéni megszólalásokkor hitelesek voltak. Különösen érvényes ez Maráz Tamásra, aki a bemutatón Nyilas Misit alakította. A harmadik osztályos kisdiák engedte, hogy a színpadon megtörténjenek vele a dolgok. Az énekhangja még bizonyosan sokat fejlődik az előadások során, de a színészi játéka igazán figyelemre méltó. Tudott bánni az arcával, tudott megrendülni, őszintén figyelt a partnereire, s jól közvetítette Misi megrendült állapotát. A gyerekek közül jó volt még Habzsuda Tíria is, aki Doroghy Sanyikát formálta megjátékosan és a kellő rosszindulatot is eljátszotta. A felnőttek közül első sorban Kocsis Antal igazgatója tetszett, aki megmutatta annak szigorúsága mögött rendkívül erős gyerekszeretetét. Figyelemre méltó volt Gyuris Tibor (Valkay tanár úr) alakítása, aki néhány pillanata alatt a hangjával és a testtartásával megmutatta, hogy nem veszett még ki a világból a tisztesség. (Bár ő is inkább elmenekül a kollégiumból.)
Jók voltak a rosszindulatú tanárok, akik a fegyelmi bizottságot is képviselték (Tóth Zoltán László, Fábián Gábor, Petneházy Attila). Török János és Bella szerelmi kettősét Kuthy Patrícia és Mészáros Árpád Zsolt játszották el hitelesen, azok között a keretek között, amelyet számukra a szerzők kijelöltek.
Egységes előadást láttunk, helyenként erős didaktikus hanggal. Csak reménykedni lehet, hogy az ifjú nézőkben felébreszti az előadás a kíváncsiságot, s a kezükbe veszik Móricz Zsigmond halhatatlan, klasszikussá vált regényét is.

Kelet-Magyarország - Nagy István Attila