Szilágyi László–Zerkovitz Béla Csókos asszony

2002.szeptember 6. Báró Tarpataky - Sárközy Zoltán, Érdemes művész Pünkösdy Katóka - Kecskés Tímea/Sallai Nóra Dorozsmay Pista - Mészáros Árpád Zsolt/Vasvári Csaba Ibolya Ede - Puskás Tivadar/Szente Vajk Rica-Maca - Mezei Réka/Benedekfi Katalin Kubanek - Dánielfy Zsolt Hunyadiné - Horváth Zsuzsa, Jászai-díjas Salvator - Simor Ottó, Jászai-díjas Csipcsala - Sinai Tibor Anna - Sáray Mária/Benedekfi Katalin Rozika - Lapis Erika Sára - Sallai Nóra/Kecskés Tímea házmester - Diószeghy Iván házmesterné - Margittai Zsuzsa Marci - Szente Vajk/Hencz József Arnold - Tokaji Csaba Gyuri fiú - Sóvágó Csaba Gyuri néni - Gál Irén cigány - Jani Tibor Karcsi - Hencz József/Karl József Kükülleyné - B. Nagy Szilvia Hubert - Koncz Lóránt Beleznay - Stauer Tibor lakáj - Vince János Töreki Attila - dramaturg Túri Erzsébet - díszlettervező Libor Katalin - jelmeztervező Iványi Csilla - rendezőasszisztens Pethő Zsuzsa - súgó Aczél Tamás - ügyelő Lovas Gabriella és Somos Csaba Karmester Poroszlay Éva - koreográfus asszisztens Rendező: Réczei Tamás Szerző a darabról : Abban az időben játszódik ez az operett, amelyet „békebeli Pest” néven szoktak emlegetni. Amikor még a New York irodalmi karzatán Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Bródy Sándor vitatkoztak hajnalig és a nagykörúton Nyárai Tóni cilinderes alakja után fordultak meg a hölgyek. Mikor május 1-re virradó éjszaka egész Pest a városligetben mulatott és a Vampeticsnél Bacho dirigálta a katonabandát. Mikor társaskocsin jártunk át Budára Krecsányihoz az Arénába és az aranycirádás orfeumban kupléztak. És most az a híres nóta járta, hogy: „Most amikor minden virág nyílik, orgonától a kis gólyahírig.” Ebben a nem is olyan régi, mégis özönvízelőtti boldog pillanatban kél életre a mese, Pünkösdi Kató színitanodai növendékről, aki egy éjszakára felveszi a „Csókos asszony” jelmezét, hogy a nagytemplomutcai szegényes házudvar kedvencéből egyszerre a Bajza-utcai magánpalota úrnőjévé lépjen elő. Itt élednek fel az akkori irodalmi Budapest jellegzetes figurái, Dorozsmai Pista, a léha, bohém zeneszerző, aki eljegyzése napján ellumpolta a jegygyűrűjét. Ibolya Ede, az örökké éhes kupléíró, Rica Maca, mondhatnám Hős Terka, az orfeum első száma, aki egy évtizedig a „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs”-zsal nyitja meg a programot. Kubanek, a józsefvárosi műpártoló háziúr, végül Hunyadi Jánosné, a fess nagytemplomutcai özvegy, aki havi 25 forintért a Szultán lányok mamája. És mint az esti napsütés meleg sötét aranya, úgy csillámlik át ezen a porlepte időn szívével, derűjével, gavallérjaival Tarpataki báró, az utolsó békebeli habitüé és mecénás alakja, aki, midőn a harmadik felvonás végén eltűnik a május 1-i liget hajnali ködében, olyan, mintha édes ifjuságunk muzeumának kapui csukódnának be mögötte. A „Csókos asszony” muzsikáját Zerkovitz Béla komponálta. Más nem is komponálhatta volna. Ez a korszak az ő karrierjének elindulása volt, ez a boldog, jókedvű, szentimentális Pest verhetetlenül népszerű dalainak forrása. Most, hogy a régi dalokkal megmazsolázott, de valójában teljesen új partitúrája felcseng a zenekarban, kitárul ennek az őszhajú, de belül ifjú muzsikusnak a szíve teljes egészében, amellyel idestova huszonöt éve daloltatja meg a pesti aszfaltot. Sebestyén Géza adott alkalmat a „Csókos asszony” megszületésére, ugyancsak ő adott a darabnak olyan szereposztást, amelynél különbet nem hiszem, hogy össze lehetne állítani hirtelen. Honthy Hanna, Somogyi Nusi, Hegedűs Gyula, a komikus triász Kabos Gyula, Sziklai József, Horthy Sándor és végül, de nem utoljára, Kompóthy Gyula, olyan névsor, hogy magukban sikert jelentenek.