A musical története, melyet először 1992-ben mutattak be Kanadában, Manuel Puig azonos című regényén alapszik. A zenét a Cabaret által méltán világhírűvé vált zeneszerző és dalszövegíró páros, Kander-Ebb jegyzi! A történetet Terence McNally vitte színpadra. A musical, a Broadwayn, a bemutató évében 7 Tony díjat kapott.

A színdarab Magyarországon a Budapesti Kamaraszínház Tivoli stúdiójában került bemutatásra, parádés szereposztásban.

Auróra/Pókasszony: Dorogi Barbara / Vári Éva

Molina: Bereczky Zoltán /Bardóczy Attila

Valentin: Földes Tamás / Miller Zoltán / Gula Péter

Az egész történet...

A történet egy brazíliai börtönben játszódik, főhőse Molina, a meleg kirakatrendező, akit fiatalkorú megrontása, és szexuális zaklatás miatt zártak börtönbe nyolc évre. Egyik nap új cellatársat kap, Valentin személyében, aki forradalmár, a mindenkori Állam elkötelezett ellensége. A börtönigazgató nem véletlenül záratja Molina mellé az új rabot, hiszen azt reméli, ha a kínzások hatására nem is törik meg Valentin, annyira meg fog majd bízni Molinában, akit gyenge jellemnek ismerünk meg az elején, hogy beszélni fog neki.

Molina, Valentinnel ellentétben nem ezen a földön jár, a valóság elől, gyermekkori imádottjához, egy Auróra nevű színésznőhöz, annak filmjeihez menekül, nem engedi be a külvilágot, és ha az mégis betör hozzá, villámgyorsan kizárja. Eltűri a sorozatos megaláztatásokat, hiszen ezekért bizonyos előjogokat élvez.

Valentin undorodik a felszínesnek, puhány melegnek tartott cellatárstól, akinek ráadásul egész nap be nem áll a szája. Auróráról és az édesanyjáról beszél. Azt is megtudjuk, hogy a Pókasszony Auróra egyik szerepe volt egy filmben, amiben a Halált játszotta. Akit megcsókolt, az meghalt.

Auróra szerepei szebbnél szebb dalokban szólalnak meg, igazi revüjelentekként, melyeket Molina varázslatos fantáziája tár elénk.

A börtönigazgató közben folyamatosan azon mesterkedik, hogy megtörje Valentint, illetve Molinából kiszedje Valentin barátnőjének a nevét, akiről tévesen úgy hiszik, hogy szintén a mozgalom tagja, ám Molina egyelőre ügyesen lavírozik a két oldal között. Nem lehet tudni, hol fog kikötni. Valentinre kínzások és méreg vár, ám az első adag méreg rossz helyen köt ki, és Molina kerül a gyengélkedőre Valentin helyett. Miután Molina visszatér a gyengélkedőről, a jég olvadni látszik, Valentin mesélni kezd az életéről, de mikor kényes részekhez ér, és a mozgalomról kezdene beszélni, Molilna le akarja állítani, mert nem akar tudni róla. Ekkor ugyanis már szerelmes Valentinbe és fél, hogy elárulná. Ám mielőtt Valentin még bármi konkrétumot elárulhatna, hatni kezd az ételébe tett méreg, mely ezúttal célba ér. Valentin rosszul lesz. A mérgezés első tünete a hasmenés. Molina tisztába teszi, és egy ügyes húzással még az őröket is leszereli, majd ágyba fekteti Valentint. Itt hangzik el a musical egyik legszebb betétdala, a Lánynak szüless, melyben Molina kimondja mit érez.

Mikor az őrök mégis el akarják vinni Valentint, Molina egy ügyes hazugsággal újra megakadályozza, nem akarja, hogy morfiumot kapjon és beszéljen a hatására. Valentin szépen lassan rendbe jön. Végleg úgy tűnik, hogy megolvadt a jég, már emberként beszélnek egymással. Valentin kénytelen-kelletlen beismeri, hogy Molina filmes világa magával ragadta, kettőjük fantáziájának eredményeként jelenik meg Auróra egyik filmje, a Szentpétervár lángjai, mely parodisztikus jelleget kap. A következő film Valentin filmje, melyben nincs csoda, boldogság és happy end, csak a rideg valóság.

A börtönigazgató végső lépésre szánja rá magát. Megengedi Molinának, hogy felhívja édesanyját, aki beteg, majd elhúzza az orra előtt a mézes madzagot, mondván: holnap hazamehetsz, jó magaviseletért, ha adsz nekem neveket. Molina elhatározza, hogy megszerzi a neveket, hiszen Auróra mellett az édesanyja az egyetlen barátnője a világon.

Mikor Valentin megtudja, hogy Molinát kiengedik, el akar küldeni vele egy üzenetet, amit Molina visszautasít. Valentin is elszánja magát a végső lépésre, hajlandó lefeküdni Molinával, aki húzódozik, mondván nem kell neki a szánalom. Valentin meggyőzi, ez nem szánalom, ő akarja így.

Másnap reggel Molina csomagol, Valentin újra megpróbálkozik az üzenettel, de Molina visszautasítja, de most már ki is mondja: Hagyj békén, mert elárullak!

Valentin ekkor egy dolgot kér Molinától: Soha többé ne hagyja magát megalázni. Ekkor csattan el a csóktörténelem egyik legszebb csókja, melyben nem két férfit, hanem két embert lát a néző. Molina végül úgy dönt átadja az üzenetet, amit Valentin a fülébe súg, majd elmegy. Hamis neveket ad az igazgatónak, aki rájön erre, és két emberét ráállítja Molinára, hogy kövessék. Molina először haza, onnan volt munkahelyére, majd plátói szerelméhez, a pincér Gabrielhez megy, de sehol nem találja önmagát többé. Megváltozott. Odaadja édesanyjának a pénzét, és felhívja a számot. Az üzenet Martanak, Valentin szerelmének szól, és a lényege annyi, hogy Valentin él és jól van.

A két ember elkapja Molinát és zsákkal a fején lökik a rácshoz bilincselt Valentin elé, aki ekkor döbben rá, mit tett. Ám Molina nem hajlandó beszélni, hiába fenyegeti az igazgató azzal, hogy lelövi. Ekkor Valentin már akarna beszélni, de Molina nem engedi neki, hiszen azzal Valentin már őt is elárulná. A kérdésre, hogy miért teszi ezt, Molina annyit mond, mert így akarja. Még megkéri Valentint, hogy írjon az anyjának, és Gabrielnek. Kéri Valentint, hogy ne vegye le róla a szemét. Egy mondatából, miszerint: Hát nem lenne vicces, ha mindez igaz volna? - kiderül, hogy filmnek fogja fel az életét és a halálát, de Valentin iránt érzett szerelme megtanította a bátorságra is.

Valnetin tehetetlenül nézi végig, hogy az igazgató lelövi Molinát, s ezt a terhet cipelheti élete végéig.

A finálészám az összes szereplőé, akik nézőkként jelennek meg, Molina és a Pókasszony Haláltáncában. Végül Molina megkapja a csókot, melytől mindig rettegett, de melyet felvállalt, mert rájött, Valentin volt az egyetlen valóságos, szép dolog az életében, olyan dolog, amiért érdemes volt meghalni, mert olyat kapott általa, ami addig hiányzott belőle: önbecsülést.

A darab fájdalmasan szép, igazi katarzis élményt tartogat a néző számára, hiszen minden sötétsége ellenére egyszerű, szép és tiszta. Két ember jellemének formálódását követhetjük nyomon, hiszen Valentin, Molina által megtanul kicsit hinni a szépben és a jóban, Molina pedig végre maszk nélkül önmagaként mer cselekedni, férfivá érik.

A zene fantasztikus, a szereplők zseniálisak, az általuk megformált figurákban az a szép, hogy innen, a hétköznapi életből vették őket, bárki lehetne Molina vagy Valentin.