Itt, Bécsben

2. jelenet: A “Mehlgrube” kaszinó – 1781

Vendégek: Bravó, bravó!

Schikaneder: Engedje meg: Emanuel Schikaneder, színházigazgató.

Ez lenyűgöző!

Auernhammer: Remek zene!

Salieri: Jó!

Schikaneder: Ördöngös hatása van!

Wagenseil: Jól érzi ő majd a színpadot!

Wagenseil, Hoffer: Mestermű, hangzó arany!

Wolfgang: Bárónő!

Cavalieri: Nem Adonisz!

Artaria: De tud valamit!

Salieri, Affligio: Rossz nézni!

Percemberke!

Rumbeke grófnő: Csak róla suttog már Bécs! Ócska cirkusz!

Wagenseil, Schikaneder,

Dr. Mesmer, Waldstätten, Auernhammer:

Finoman variál, remekül muzsikál!

Artaria, Affligio: Blöff az egész, túl csenevész!

Mindenki: Mozart híres lesz!

Salieri: Tán zongorán elég virtuóz,

szerzőnek csapnivaló!

Schikaneder, Waldstätten: Nincs nála jobb!

Auernhammer, Dr. Mesmer: Mennyekbe jut!

Cavalieri: Most csoda még, de csak kisidő,

s lehúzza a süllyesztő!

Wagenseilék: Egy fenomén!

Nagy tehetség!

Ő nem művész!

Affligio: Pár úrinő nagyon szereti!

Schikaneder, Dr. Mesmer: Már csúcsra tör!

Rumbeke: Hívják az udvarba is! Waldstätten: Kell pár jó szó!

Wagenseil, Schikaneder, Dr. Mesmer, Waldstätten, Auernhammer:

Micsoda muzsika, remek a stílusa!

Artaria, Affligio: Fals üresség, rossz mutatvány!

Mozart híres lesz!

Salieri, Affligio, Artaria, Cavalieri, Rumbeke, Hoffer: Ám ez akkor is…

Mindenki: Bécs! Ez Bécs!

Dr. Mesmer: Itt a hátadba kést döfnek addig, míg elölről kézcsókot kapsz!

Mindenki: Bécs az Bécs!

Schikaneder: És itt mindenre van pardon, kivéve azt, hogyha híres vagy!

Mindenki: Ez Bécs, itt nincs szabály!

Wagenseil: Itt az irigyek győznek, a tehetség sohase lesz itt nagy!

Waldstätten, Auernhammer, Wagenseil: Itt csak holt művész nagy művész…

Mindenki: Mert ez Bécs!

Rumbeke: Nincs neki itt biztos státusza!

Wagenseilék: Független csak!

Salieri: Játszott a császárnak ő!

Schikaneder, Waldstätten: Nem torpan meg.

Nincs nála jobb.

Artaria: Túlbecsüli máris önmagát!

Auernhammer, Dr. Mesmer: Komoly művész!

Hoffer: Korhely és törvénysértő!

Cavalieri, Rumbeke, Hoffer: Rossz társaság, kártyás söpredék!

Schikaneder, Mesmer: Már csúcsra tör!

Salieri, Affligio, Artaria: Minden zsák foltjára lel!

Waldstätten: Társra vágyik!

Wagenseilék, Schikaneder, Dr. Mesmer, Waldstätten, Auernhammer:

De a sok palota

mégiscsak fogadja –

Mozart híres már!

Salieri Affligio, Artaria: Blöff az egész,

túl csenevész!

Ócska cirkusz!

Többiek: Mozart híres már!

Mindenki: No de akkor mi van?!

Ez Bécs!

Wagenseil, Waldstätten, Auernhammer: Itt minden kisgyermek pletykákat terjeszt,

  mert az roppant nevettető!

Mindenki: Mert ez Bécs!

Mesmer, Wagenseil, Schikaneder: Itt a jónép csak örvend, ha elbuksz,

  mert ezt leste titkon ő!

Mindenki: Ez Bécs, itt mit sem érsz!

Wagenseil, Waldstätten, Auernhammer: Itt ha őszinte vagy, biztos bűnhődsz,

  mert itt az büntetendő!

1. csoport: Halj meg ,úgy majd élsz,

2. csoport: És nincs pardon,

mert ez Bécs! ha túl jó vagy,

mert ez Bécs!

Többiek: Itt csak holt művész nagy művész, mert ez Bécs!

Waldstätten: Hogy mit mondunk

Zinzendorf: Rossz epigon!

nem számít már!

Nagy művész ő, ez biztos tény!

Többiek: Mind az, mit Mozart összeír,

másolat mind csak, rossz papír!

Mindet csak másolta, ócska papír!

Auernhammer, Wagenseilék,

Dr. Mesmer,

Schikaneder: Mozart egy géniusz!

Mindenki: Na de mindegy is, mert ez Bécs!

Itt a hátadba kést döfnek addig, míg elölről kézcsókot kapsz!

Mert ez Bécs!

És itt mindenre van pardon, kivéve azt, hogyha híres vagy!

Mindegy, mert ez csak Bécs!

Itt az irigyek győznek, a tehetség sohase lesz itt nagy!

1. csoport: Halj meg, úgy majd élsz.

2. csoport: Mert itt ha jó vagy, Itt csak holt művész nagy művész! elvesztél!

Mindenki: Mert ez Bécs!

Bécs az Bécs, és ezt jobb, ha érted!

Bécs az Bécs, és ezt jobb, ha érted!

Bécs az, Bécs az,

Bécs az Bécs!

Szeret mind, ki ismer

3. jelenet: Erkélyes szoba Bécsben

Wolfgang: Tudom, tudom! Isten nem azért ajándékozott meg a tehetséggel,

  hogy egy asszonyra pazaroljam! De Constanze a legjobb szívű teremtés a világon!

  Egy valóságos mártír! Az anyja hajszolja, a nővérei kínozzák!

  És amióta elköltöztem tőlük, azóta csak kisírt szemmel látom! Szegény Constanze!

Egy valódi angyal ő: még hogyha sír is, büszkén néz!

Egy távoli csillagról az éjen átszökött az álmaimba!

Csak te ismersz engem jól, csak is te látod lelkem őrült vágyait,

s nekem nincs jövőm, ha nem vagy itt,

hisz szeret mind, ki ismer s a felhők közt jár!

Hogy csak te hozzád tartozom, oly jó tudni már!

Én tőled mit sem kérek, de tudnod kell, hogy védlek,

és éjjel-nappal folyton vágyom rád!

Constanze: Wolfgang! Wolfgang!

Én vagyok az, Constanze! Engedj be, kérlek!

Wolfgang: Constanze!

Constanze: Segíts rajtam! Muszáj segítened! Az anyám rámförmedt, hogy elloptam a pénzét.

  Az élettársa pedig megvert és elkergetett a háztól. Nálad maradhatok, Wolfgang?

Csak titokban sírok én, a gyöngeségem szégyellem.

Rájöttem túl hamar, hogy aki nem vigyáz, az mind csalódik.

De te más vagy, mint oly sokan,

érzem, hogy van vigasz, ha hozzád érkezem.

Soha nem volt más ily jó velem,

hisz szeret mind, ki ismer s a felhők közt jár!

Wolfgang: Itt vagy velem minden percben…

Constanze: Hogy csak te hozzád tartozom, oly jó tudni már!

Wolfgang: …épp úgy, mint egy hang.

Constanze: És érzem azt, hogy nálad mégis boldog béke várhat!

Wolfgang: És érzem azt, hogy védve vagy!

Együtt: És éjjel-nappal folyton vágyom rád!

Constanze: És hidd el…

Wolfgang: És hidd el…

Együtt: …nem érhet gond és vész, míg mellettem itt élsz!

Hisz szeret mind, ki ismer, s a felhők közt jár!

Hogy csak te hozzád tartozom, oly jó tudni már!

Csak tőled kell az élet, nem látok mást csak téged,

és éjjel nappal-folyton vágyom rád!

Wolfgang: Constanze…

Constanze: Csak mondd azt…

Együtt: …nem érhet gond és vész, míg mellettem itt élsz!

A barátok dala

6. jelenet: Nappali szoba a Trattnerhofban

Wolfgang: Nem, nem papa! Nannerlt nem hagyom cserben!

Itt a pénz a legutolsó akadémiai koncertemből.

  Elküldöm Nannerlnek, hogy férjhez mehessen a kedveséhez!

  A következő koncert bevétele… Az… Az biztosan jobb lesz majd!

Schikaneder: Wolfgang!

Wolfgang: Schikaneder!?

Schikaneder: Megtaláltalak!

Széltoló, nem való,

hogy folyton elmaradsz tőlünk!

Ezek szerint csak gubbasztasz itt

és állandó jelleggel klimpírozol!

Hidd el, úgysem éri meg,

hogy eltemesd most magadat itt,

hisz társaságba járni is

kell olykor egy kicsit!

Élvezd az életet, gyere hamar!

Ha szabad a tánc, kell az ihlet!

Jó nők meg a kártya és habos sörital –

itt ennyi csak a dolog, mert ilyen ez a Bécs,

ha cimborából nincs elég, itt semmire se mész!

Wolfgang: Nem is mehetek! Még meg kell írnom egy szimfóniát! Na!

Schikaneder: Minek dolgozol annyit? Hisz egy csomó pénzed van!

Wolfgang: Azt ne bántsd! Az másra van! A néném lagzira kérte!

Schikaneder: Pardon!

Wolfgang: Nem is elég, még kellene gyűjtenem!

Schikaneder: Szívesen lennék a nővéred én!

Cimborák: Jobban jársz, ha ezt a pénzt még ma este gyorsan megforgatod!

A kártyán sitty-sutty megfial, s még gürcölnöd se kell!

Cimbora nélkül csak nyomorúság –

A pénz meg a hírnév az semmi!

Jó nők meg a kártya és tied a világ –

Itt ennyi csak a dolog, mert ilyen ez a Bécs,

h cimborából nincs elég, itt semmire se mész!

Wolfgang: Kész van! Kész van! Kész!

Schikaneder: És milyen lett?

Wolfgang: Milyen? Milyen lehetne?! Fantasztikus! Ma mindenki az én vendégem!

Cimborák: Pénz meg a hírnév csak nyomorúság,

ha nincsenek társak az éjben!

Jó nők meg a kártya és tied a világ –

itt ennyi csak a dolog, mert ilyen ez a Bécs!

Ha jó barátból nincs elég, itt semmire se mész!

Mit érsz, ha csak zenélsz, de önmagadnak élsz,

vésed a kottát s az élettől félsz?!

Maszkabál

7. jelenet: Bécsi utca

Álarcosok: Mondd, ki ez? Ki merre áll?

De vidám a világ, egy nagy maszkabál!

Vicc a lét, rugóra jár!

Mindez csak színház, ez csak maszkabál!

Bárki szédít, el ne hidd!

Maszk mögött akárki áll,

csak zsivaj, csak csalás, csak álarcosbál!

Átverés, dicsérnek bár!

Csak gúny, csak színház, ez csak maszkabál!

Lám csak látszat, vak káprázat csak!

Wolfgang: Én rejtvényfejtő vagyok, ki minden rejtvényt nyit,

s a rejtély minél nagyobb, annál jobban felpezsdít!

És menten gyúrni kezdem,

mígnem pedzem,

hiszen éles ésszel egy-kettőre megfejtem és kész!

Nekem egyetlen kérdés sem volt eddig elég nehéz!

De a saját életem rejtélye, úgy tűnik, meg nem oldható,

és ez tébolyító!

Mert a megfejtés egy szó csak,

mégis több, mint néhány szótag!

Egyenlő csak, hogyha osztod,

ám ha félted, szét is foszlott!

Nincsen jégből, mégis olvad,

megragadnod késő már,

és ha fogtad,

rögtön otthagy, másutt vár!

Bár bújócskázik velem sok szó, az nem lehet,

de olykor tudni vélem, a megfejtés: a szeretet!

És tényleg: az törékeny és érzékeny,

és ha szétosztjuk, úgy sokasodik tán!

Mégis más lesz a válasz, ez látszatmegfejtés csupán!

És a tehetség, a siker – az se pont ez a szó, nem stimmel!

De én nem adom fel!

Mert a megfejtés egy szó csak,

mégis több, mint néhány szótag!

Egyenlő csak, hogyha osztod,

ám ha félted, szét is foszlott!

Nincsen jégből, mégis olvad,

megragadnod késő már, és ha fogtad,

rögtön otthagy, másutt vár!

Leopold: Hisz megkaptad tőlem,

csak herdáltad bőven,

te ostoba lázadó!

Nem kapod vissza már soha többé!

A “BOLDOGSÁG” a rejtvényszó!

Wolfgang: Apa! Apa! Apa! Apa, várjon! Kérem apa, várjon!

Waldstätten: Hová igyekszik, Wolfgang?

Wolfgang: Az apámhoz… itt volt… és én…

Waldstätten: Te már felnőttél!

  Az ember egy idő után nem futkoshat az apja után!

Álarcosok: Vicc a lét, rugóra jár!

Csak zsivaj, csak csalás, csak álarcosbál!

Átverés, dicsérnek bár!

Csak gúny, csak színház, ez csak maszkabál!

Szép a rút és rút a szép, torz minden kép és nincs már mérték!

Hogyan lehetséges ez?

8. jelenet: Művészeti kabinet a salzburgi hercegérseki rezidencián

Arco: Hová tegyem az agyat, főméltóságú uram?

Főméltóságú uram, hová?

Colloredo: Felfoghatatlan…

Arco: A francia festő agya…

Colloredo: Hibátlan!

Arco: Az orvosi gyűjteménybe a ritkaságok közé?

Colloredo: Micsoda?

Arco: Bocsásson meg,…

Colloredo: Mi ez?!

Arco: A francia festő agyának a preparátuma.

Ma reggel küldte Párizsból Dr. Mesmer.

Colloredo: Hozassa ide az öreg Mozartot!Azonnal!

Arco: Nagyon szívesen!

Colloredo: Csak könyvek közt éltem és

megtettem mindent,

hogy értsem az Istent s a létet!

S a sok tudományt mind a fejembe tömtem,

hogy tudjam, hogy mi is a lényeg!

De kezdem látni már, hogy szorgos balgaként

csak körbe jártam!

Uram, véges az elmém, latin meg héber mit sem ér!

Gagyogok szent könyvek nyelvén, vak vagyok, nem értem miért!

Miért, igazságos Úr, hogy túl kevés a műveltség

s a gondolat? Mondd, hogy küzdjem le őt?

Miért veszít hát az értelem?

Miért hajt fejet a józanész a győzelmes zeneszó előtt?

Arco: Főméltóság… Főméltóságú uram!

Leopold Mozart!

Colloredo: Szeretne… Szeretne Bécsbe menni?

Leopold: Excellenciás uram, már évek óta nem láttam a fiamat.

Colloredo: Hozza vissza Salzburgba. Megbocsátottam neki.

Leopold: Végtelenül köszönöm, excellenciás uram, de nem érdemlünk ekkora kegyet.

Colloredo: A kegy sosem érdem kérdése.

Leopold: Ne aggódjon, excellenciás uram.

  Ám, ha mégsem jönne vissza, hiszen sajnos tudja, hogy milyen makacs,

  adok Önnek egy újabb csodagyereket, az unokámat, Leopoldot.

Colloredo: Egy újabb Mozart?

Leopold: Vér a véremből, akárcsak Wolfgang, csak sokkal tehetségesebb!

Colloredo: Jó, elmehet!

Leopold: Egyszer már neveltem egy zsenit, bármikor képes vagyok rá újra.

Colloredo: Arco!

Jól tudom, hogy mindenre képes az ember,

s egy majmot is oktathatsz könnyen!

A csírázó lelket, a gyönge kis magvat,

ha öntözöd, szárba is szökken!

De azt, hogy hirtelen egy csoda hogy terem,

nincs a Nagykönyvben!

Uram, szerintem ismersz, szolgállak híven, amint kell!

Mégis ő, bár folyton lázad, nálam többet érdemel!

Miért, igazságos Úr, hogy túl kevés a műveltség

s a gondolat? Mondd, hogy küzdjem le őt?

Miért veszít hát az értelem?

Miért hajt fejet a józanész a győzelmes zeneszó előtt?

Miért veszít hát az értelem?

Miért hajt fejet a józanész?

Miért győzhet így rajtunk Mozart,

akit rég elűztem, az a senki, pimasz, hűtlen, engedetlen,

  kellemetlen ördögfattya?!

A bűvös zene miért győz?

Mondd miért?

Hallgass meg, jó apám!

Wolfgang: Látod, jó apám, teljes a győzelem!

A fiad állástalan művész, hercegként ünneplik őt mégis!

Tiltottál, a szabad útra mikor léptem én!

Most el kell hogy ismerd már, azt hogy nem volt másik út!

Leopold: Egy biztos: nem vagy túl hálás,

tőlem jött minden nagy siker!

Hogyha most se hallgatsz rám, elbukhatsz még!

Wolfgang: Mi hát a nagy hibám?

Leopold: Túl bonyolultan komponálsz!

Wolfgang: Így bírok én csak!

Leopold: Az életed meg botrány!

Wolfgang: Szabad élet!

Leopold: Anyád is csak miattad halt meg!

Nővéred elárultad,

és engem lásd, összetörsz!

Wolfgang: Miért vagy kegyetlen hozzám?

Hisz én mindig hűséges fiad voltam!

Várj még!

Leopold: Nem engedem, hogy elvesszél nekem!

Wolfgang: Várj még!

Leopold: Itt nincs tovább mit keresnem!

Hát elmegyek, és nem látsz többé már!

Wolfgang: Várjon papa, csak nem hiszi!

Papa, ne rohanjon annyira!

Miért nem fogadsz el engem?

Wolfgang: Azt hittem én, sikeremet látva együtt örülsz majd vélem!

De nem így lett! Hiszen akkor szeretsz csak,

hogyha gyenge bábnak látsz!

Neked fáj, mit elértem!

És amikor szólok, hidd el, jó úton vagyok én!

Nézel, mint ki mit sem ért! Eltaszítasz!

Miért nem fogadsz el? Mért nem szeretsz, mért?

Nem tagadom, bennem bízni hiba tán!

Nem kaptál elég hálát!

Igazad van: lelkem örömvadász,

izgat minden egyes perc, ha élvezet jár át! Mit tehetnék?

Bent él a csínytevő gyerek, aki mindig voltam én!

Egyre csak kérdi: miért nem fogadsz el?

Kérlek, mondd meg, mért?

Mért várod el, hogy olyan legyek, mint te?

Mért kéne, mást játsszak – ez vagyok én!

De a legszörnyűbb, hogy meg nem értem,

mért tagadtál meg engem, hisz én nem voltam soha más!

Akkor bűnösnek mért látsz?

A bűnöm az csupán, hogy mért nem járok más nyomán!

Óvtál engem gyönge, kicsi gyermekként,

biztonságot adtál! Míg élek én, elkísér,

támaszt nyújt sok gond során, kétségek közt,

mint emlék, használ! De nem tehetek mást!

Sorsom szólít- mennem kell az úton!

Ha máshogy élek, mit ér a lét?

Érteni ezt miért nehéz? Miért nem fogadsz el engem?

Mért nem szeretsz ilyennek engem?

Miért nem szeretsz te engem, mondd meg miért?

Vasba zárd a szíved (Repríz)

12. jelenet: A Stephansdom egyik mellékoltáránál

Wolfgang: Úgy hittem benned! Elvoltunk szépen,

s most évekig nem szóltál!

Úgy véltem titkon, van miben bíznom –

lásd, feladom most már!

Elhagytál engem oly jéghideg szívvel!

Szóra se méltattál!

“Vasba zárd a szíved hát, tanulj rideg taktikát!” –

gyakran mondtad és én mégse hittem ebben!

Pedig úgy kell, értem már!

Semmi nincs, mi ingyen jár!

Még a csodáknak is áruk van!

Mi az ok? Mi a cél? Én azt meg nem értem!

Azt sem tudom, végtére miért is éltem,

ám de végig kell járni azt az utat, mely enyém,

bár megszakad közben szívem!

Milyen szörnyű az élet! Hol a lét az életen túl?

Örülünk tán picike fénynek,

amíg az ember az éji tengerbe hull?!

Mozart látomása

Árnyak: Szédült gyermek!

Gyarló ember!

Milyen lusta, milyen ócska, milyen gyönge, rossz fiúcska!

Constanze: Wolfgang! Mit csinálsz itt? Gyere haza!

Wolfgang: Na tovább, na tovább!

Mutass megint egy csodát,

egy mesteri fúgát!

Ez pompás, ez pompás!

Ezt a kendőt most a nénje

rakja föl a két szemére!

Túl vakmerő!

Vasba zárd a szíved hát!

Constanze: Wolfgang!

Wolfgang: Minden búcsú újabb kezdet,

hosszú, hosszú útra, hogyha indul!

Milyen kár az, hogy felnőtt!

Vége már a nagy csodáknak!

Milyen oktalan!

Constanze: Wolfgang!

Egy művészben több szufla van!

Mind csak álnok,

gonosz kígyó!

Mind csak farkas! Árnyak: Szédült gyermek!

Constanze: Wolfgang!

Mi van veled, mondd?

Wolfgang: Minden el van veszve,

mindent elvesztettünk! Gyarló féreg!

Constanze: Mit zagyválsz össze itt?!

Wolfgang: Ócska, szerencsétlen gyermek

kínzó, rémálmokkal teljes!

Constanze: Nem bírom!

Wolfgang: Rémületes!

Hogy széttörjön a család, nem hagyom én!

Constanze: Térj észre!

Térjél észre már!

Tömeg: Bármit próbálsz gyönge ember,

Lelked pokla úgyis elnyel!

Wolfgang: Mind csak gonosz, álnok, gonosz!

Kígyó, farkas, álnok, álnok!

Mind csak gonosz, gonosz álnok!

Közvetlen út

Arco: Mozart!

Wolfgang: Gróf Arco! És a nagy Colloredo!

Colloredo: Nem kell gúnyolódnia!

Arco: Nem hajol meg a hercegérsek előtt?

Wolfgang: Wolfgang Mozart már senki előtt nem hajol meg!

Arco: Kutya!

Colloredo: Hagyja!

Engem most az úr nem áld, mégsem szórok rád átkot,

hisz nem jól áll a szénád, s én ebben hibás vagyok!

Wolfgang: Nincs Önnel semmi dolgom, most temették el jó apám!

Colloredo: Gyászod végsőkig megindít, kapd meg hát, mi jár!

Új egyezséget kínálok: megint nekem komponálj!

Az ostoba harcból végre legyen elég,

köztünk szülessen most erős, új szövetség!

Itt már nem azt kell néznünk, hogy ki volt hibás,

Az túl egyszerű – az naivitás.

Wolfgang: Önnel meg nem oszthatom, mit az Istentől kaptam!

Csak magammal van dolgom, nem köt más elszámolás!

Colloredo: De számadásod lesz majd a tehetséggel fölfelé!

Wolfgang: Engem más meg ne ítéljen most már csak az Ég!

Nem óhajtok félmegoldást, nem vonz az együttlét!

Ki a nagy vízre indul, annak tudnia kell,

melyik hullám a jó, melyik sodorja el!

Wolfgang: Nekem nem számít törvény, Colloredo: Érted kár!

nem hat rám csábítás! Értsd meg már!

Együtt: Az egyszerű út az naivitás!

Colloredo: Jó atyád mit szólna? Lepereg rólad erkölcs, vallás!

Gondold meg, zenéd mennyit ér, hat,

ha összefogunk ketten!

Wolfgang: Nekem egy kell csupán:

a szépség és szabadság!

Végre független vagyok!

Bennem csak zene szól már!

Nem!

Együtt: Ki nagy vízre indul, annak dönteni kell,

melyik hullám a jó, Wolfgang: Melyik hullám a jó?

melyik sodorja el!

Legyen bármilyen vonzó egy új állomás,

Colloredo: Az egyszerű út…

Wolfgang: Az egyszerű út…

Együtt: Az egyszerű út az naivitás!

Wolfgang: És nincs már több alku, nincs önámítás!

Az ember attól ember, hogy egyenesen jár

14. jelenet: A bécsi Graben – 1789 júliusa

Schikaneder: Wolfgang!

Wolfgang: Schikaneder!

Schikaneder: Nézd csak, friss hírek Párizsból! Olvasd!

Megtörtént: fellázadt Párizs!

Bécsi polgár 1: Minden polgár barikádon!

Polgár 2: Hihetetlen!

Schikaneder: Ezt most már el kell hinnünk!

Polgár: A Bastille nincs többé már!

Polgár 3: Kastélyok égnek!

Polgár 4: A nép most bosszút állhat!

Polgár 5: Már menekül az udvar népe!

Lelkész: Csatornatöltelékek dúlnak!

Schikaneder: Így tombol, és üvöltve harsogják a dal most, hogy…

Nép: …emberből úgy lesz csak ember, ha áll,

kutya addig, míg pórázon jár!

És csak akkor lesz ember, ha mást nem szolgál,

most a rabláncot tépjük le már.

Sonnenfeld báró: Csendet hát, ily kése órán

alszik minden tisztes polgár!

Polgár 2: Mit nem mond ez?!

Polgár 3: Mily rusnya tintanyaló!

Schikaneder: Ez Párizsban kussolna!

Sonnenfeld: Rendet most már!

Schikaneder: Merre látsz itt tisztes polgárt?

Sonnenfeld: Itt Bécsben él még tán a jogrend!

Schikaneder: Én inkább szabad polgár volnék!

Nép: Parancsok nélkül, mondd, miért lennénk

csupán alattvaló szolgák?

Mert emberből úgy lesz csak ember, ha áll

kutya addig, míg pórázon jár!

És csak akkor lesz ember, ha mást nem szolgál,

most a rabláncot tépjük le már!

Sonnenfeld: Szégyen, hisz a fényes császár jobb a néphez jó apjánál?

Wolfgang: Felnőtt embernek nem apa az, mi kell!

Sonnenfeld: Úgy netalán Szentatya sem kell, ő is fölös a sok felnőttnek?

Wolfgang: Úgy ám!

Sonnenfeld: És Atyánk fenn az égben?

Wolfgang: Szabadnak óhajt látni minket!

Sonnenfeld: Én, mint nemes és tiszteletreméltó ember,

  visszautasítom ezt a lázító beszédet.

Wolfgang: Az embert csak a szíve teheti nemessé!

  Meglehet, hogy én több tiszteletet érdemlek, mint némely nemes urak!

Sonnenfeld: Ön talán nem az udvari zeneszerzői állásra pályázik?

  Mert mi tudjuk, hogy így van, és nem lesz nehéz megakadályozni!

Wolfgang: Nincs szükségem állásra! Én független művész vagyok!

Nép: Mert emberből úgy lesz csak ember, ha áll,

kutya addig míg pórázon jár!

És csak akkor lesz ember, ha mást nem szolgál,

Most a rabláncot tépjük le már!

Lángokban Párizs és a francia hon!

Polgár 5: Vesszen a zsarnok!

Nép: És éljen a forradalom!