Ez bécs!

Pfeiffer: Csábító forgatag: minden oly szép,
Varázs és fény, ez Bécs!
Csak színház az egész, csalóka kép,
hazugság, bűn, ez Bécs!
Ó mennyi szerelem, száz kaland vár,
Ó mennyi intrika, cselszövés, csalás,
és mennyi halál!
Kíváncsi szemetek vessétek ide, csillogó díszdoboz,
Európa szíve, jöjj hát!
Könny és mosoly vár Rád... 

Miért nem ért meg engem?

Rudolf: Nem figyel énrám, nem hall meg engem
Ön másra figyel, mindig mást ért azt hiszem,
Nem hall meg engem...

Ferenc József: Ön nem hall meg engem!

Rudolf: Emlékszem 6-7 éves voltam, ott állt az ajtóban és nézett,
Egy büszke óriás figyelt, s nevetett,
úgy érzem, hogy akkor még szeretett...

Ferenc József: Igen, a gyermekekkel könnyű,
mikor még őszinték és tiszták,
ám a gyermek gyorsan felnő, és elfelejti honnan érkezett

Hova vész a bizalom, tisztelet?
Azt hiszi mindent lehet!

Rudolf: Megszabná életemet!

Ferenc József: Mit tudsz az életről?

Rudolf: Mindig én vagyok áldozat...

Ferenc József: A birodalom a fontosabb!
Egy császár mindig erős

Rudolf: Ön sok emberért felelős, sorsokért, vágyakért!

Ferenc József: Hiába minden, nem hallja bárhogy is óvom én!

Rudolf: Kár így ítélni!

Ferenc József: Liberális e szörnyűség...

Rudolf: Álmodni szép jövőt, ez életünk!
Fejlődés, csak semmi más,

Ferenc József: Nagy hiba a csalódás

Rudolf: Közérdek a haladás...

Ferenc József: Hiába minden, félreért engem

Rudolf: Középkor a 20. század kapujában!

Ferenc József: Már több száz éve hogy áll ez a trón

Rudolf: De hogy szenved a birodalom
Sok-sok felsikló kegyenc között

Ferenc József: De győzni csak így lehet!

Rudolf: A múltban ragadni rettenet!

Ferenc József: Nem tűrök semmi viszályt!

Ferenc József: Hiába minden, nem hallja bárhogy is óvom én!
nem hall meg engem!

Rudolf: Nem állok útjába, miért tenném?
Hiszen e változás, bolond remény!
Csak olcsó füst az egész, sok olcsó alku, és kész!

Ferenc József: A rendszer működik, minden rendben!

Rudolf: Csak játszom az ostobát...
A pusztulás sincs már messze!

Ferenc József: Miért nem, értesz meg engem?

Rudolf: Ó, miért nem, Ó miért nem, Ó miért nem? sohasem!

Hétköznapi hős

Rudolf: Bár lenne egy esély
Más korban, más helyen
Én újrakezdhetném az életem
Egy kisváros terén
Ha volna egy kis ház
Hol nincs se udvarnép,se Bécs,se rács
Hol végre béke vár
És a csönd égig ér
SZabadon szól a dal
És álmot rejt az éj

Úgy szállnék bárhová
Itt kő és jég ül szívemen
Itt nincs barátság,nincs jövő
Nincs társ,nincs szerelem

De hol van már a Föld
Hol nem köt gúzsba száz szabály
Hol nem csak fáradt rabmadár
Ki gyöngeként erős
Egy hétköznapi hős

Itt minden nap csak gyötrelem
Nincs cél,sem érték
Írhatok terveket
Száz cikket semmit se ér
Bohóc vagyok csupán
A császárváros ízre tép
A szívem-lelkem rejtekén
CSak bábú vagyok én
Bár újrakezdhetném
Egy más időben más helyen
Bár élhetném az életem
Mint hétköznapi hős
Ki sírós,nevetős
Csak hétköznapi hős

Ez most más

Mária: Csak néhány szó
Pár semmiség
Rudolf: Oly kedves volt,oly bájos,szép
Mária: A közös tánc oly különös
Rudolf: Egy ismeretlen ismerős
Mária: Olyan volt mintha ébren álmodnék
Rudolf: Sok tanult bájos póz között
A szíve díszbe öltözött
Mária: Oly nemes volt,oly megnyerő
Rudolf: Több lehet,mint szerető
Mária: Bár hűvös volt az elején
Rudolf: Azt mondják nála nincs erény
Mégis egy hang azt súgja több e lány
Mária: Elég volt egy pillantás

Együtt: Ez az érzés több mint más
Ez más
Nem ócska öncsalás
Egy álom utazás
Mit szívem vár
Még nem végállomás
Más, ez fel nem fogható
Oly fojtó,mégis áradó erő
Érzem,hogy elragad egy perc alatt
Úgy fűt ez a láz
Ez most más

Rudolf: Talán e furcsa izgalom mi bennem él
Fagyos szívembe majd szikrát gyújt, reményt
Mária: Hogy vágytam ezt a fényes bált
Valóra vált

Együtt: Érdemes várni rád
Érzem,hogy mégis más
Ez más
Több mint egy forró tánc
Nem tolvaj kis románc
Vagy pillanat
Bár lennék még szabad
Más,ez több,mint ami jár
Ez élet és halál
Egy szélvihar
Tombol és felkavar
Hogy felfedezd
E várt csodát
Hát éld át és lásd
Ez most más

Mária: Lesz tán még folytatás
Talán egy kicsit több és más

A holnap hídja

Rudolf: Nézd a fényt, ami csillan a jövő kapuján
Mennyi terv, mennyi ötlet, mennyi új tudomány
S ez a holnap már minden egyes emberé, nincs lánc, nincs éhhalál
Itt a hídon a holnap s kitárul a láthatár

Új világ, ami épül, új idők új csodák
Gépmadár száll az égen, nincs több fal, barrikád
Tudjuk majd mikor fenyeget a földrengés, hol támad szökőár
Mikor eljön a holnap, majd széles lesz a láthatár

Mikor eljön a holnap
Lépj e hídra fel
Megelőzzük a múltat
Új visszhang felel
Veled együtt a holnap
Tennünk kell
Végre nem csak álmainkban szép
S az élet nem csak álmainkban szép
Ez a híd ez a holnap
Nincs több félelem
Mutass új utat, nincs távol már
Jöjj hát az úton velem
Mikor eljön a holnap, igazi nagy élet vár
Gyere hát, sose félj, csak álmodj bátran

Közös cél, közös érték,
Közös sors, közös út
Soha már puska, gránát
Soha több háborút
És a fény egyre árad mint az óceán
És száz határt átlép
Mikor eljön a holnap,
Otthon lehet minden nép

Ez a híd ez a holnap
Nézz az ég felé
Megelőzzük a múltat
(Dolhai) Szállj felhők fölé
Mikor eljön a holnap
Hidd el már
Bennünk él majd minden szép szavad
Hogy fényben élni neked is szabad
Ez a híd ez a holnap
Nincs több félelem
Mutass új utat, nincs távol már
Jöjj hát a fénybe velem
Mikor eljön a holnap
Gyere hát, sose félj
Igazi nagy élet vár
Csak álmodj bátran

Legyen jobb ez a század, ami most közeleg
A jövő kapujához ez a híd ez vezet
Legyen nálunk az ember végre oly szabad
Mint eddig még nem volt

Mikor eljön a holnap
Megnyílik minden út
Mikor eljön a holnap
Hát tűnjön el a múlt

Ez a híd ez a holnap
Hol felcsillan száz
Új remény
És minket össze fűz a fény

Összefűz a fény...

Kettőnk közt nemrég

Rudolf: Mi lenne ha megtréfálnánk Willigutot?
Mária: Jó, de hogy csináljuk?
Rudolf: Játszunk el egy titkos beszélgetést!Nézzen rám, mint, aki fél!
Kapja a kezét a szája elé, s ijedt sóhaj ójaj.
Mária: Szokványos legyen e találkozás vagy pedig épp újdonság?
Rudolf: Mintha már hónapja nem tennénk mást
Együtt: Csakis együtt járkálnánk.
Rudolf: Szerelmem őrülten ég.
Mária: Játssza, mit úgy szeretnék!
Rudolf: Játsszuk, mi megtörtént kettőnk közt nemrég!
Mária: Csináljunk valami különöset!
Rudolf: Rajta hát! Nos, mit ajánl?
Mária: Bódultan szédülök kezébe, mint aki vágytól lángol már.
S Willigut dermedten áll. És ebben az lesz a szép, hogy mindez
megtörtént kettőnk közt nemrég.
Rudolf: Szerelmes meleget, árasszunk meleget, olvasszuk fel a jeget!
Mária: Hadd folyjon össze a fekete jegyzetfüzet!
Rudolf: Ó, Willigut görcs áll beléd!
Mária: Kis kémünk meghibban még.
Együtt: Hisz mindez megtörtént kettőnk közt nemrég. És, hogyha eljő
az éj s a gyertyánk már csonkig ég.
Rudolf: Álmomban emlékszem ara a csodára, ami megtörtént
Együtt: Így kettőnk közt nemrég.

Fejezze be, kérem!

KÁROLYI: Túl vagyunk már ezen, mit érnek a szavak?!
Fontosabb a küldetésünk annál, hogy csak napról-napra szónokoljunk hasztalan, s élvezzük a vitát.

SZEPS: Nem segít a beszéd, nincs erre időnk, nekünk ez a helyzet megérett a változásra, tettek nélkül nincs esély. Ránk figyel a világ.

LÓNYAI: Az alkalmas pillanat csupán egy bátor hőst kíván.

SZEPS: Hiszen ezt vártuk annyian, évek hosszú során.

RUDOLF: Hogyan gondolják?

SZEPS: A kis népeknek önállóságra van szüksége, felség.

RUDOLF: Szóval önök azt akarják

KÁROLYI: A birodalom a saját súlyától fog összeomlani.

ANDRÁSSY: Elkerülhetetlen Ausztria és Magyarország szétválasztása, és mi azt szeretnénk, ha ön lenne a magyarok királya.

KÁROLYI: Egy független nemzeté, amely nincsen többé alárendelve Ausztriának.

RUDOLF: Uraim, amit önök javasolnak, az több, mint hazaárulás.
Én ezt nem tehetem.

LÓNYAI: Felség, a birodalom halálra van így ítélve.
Ezt bizonyítják az ön cikkei.

Itt a jövő a tét, nem más, legyen vezérünk, rajta hát!

SZEPS: Ahogy elkezdte, úgy tovább, zárjuk le a vitát! Álljon élre uram, fejezze be ügyét, azt amiről annyi cikket megírt!

KÁROLYI: Az ön bátorsága ma mindennél fontosabb, fejezze be, uram!

ANDRÁSSY: Menjen uram tovább, akkor is, ha nehéz, ne hátráljon, az ön szíve erős!

SZEPS: Nézze, itt a perc, hogy megválthassa álmait, útját járja tovább!

RUDOLF: De én ezt a változást másképp képzeltem el. Ami erőszak, vagy lázadás engem nem érdekel.

KÁROLYI: Most kell gyorsan lépnünk, mert ha várunk, végünk,
Míg új távlat nyílik több száz év

ANDRÁSSY: Most vérontás nélkül győzhet népünk, nékünk kell egy hős, egy Habsburg vér!

EGYÜTT: Álljon élre uram

KÁROLYI: Ne veszítse hitét

EGYÜTT: Jöjjön velünk tovább

ANDRÁSSY: Ahogy eddig

SZEPS: Hisz az apja soha nem hallgatta végig önt.
Álljon élre uram!

EGYÜTT: Velünk jöjjön tovább

LÓNYAI: Tegye, amit szeret

EGYÜTT: Álljon élre uram

KÁROLYI: Legyen merész

SZEPS: Hisz a modern világ fejlődése meg nem áll.
Járja útját tovább!

ANDRÁSSY: A magyar nép hű nagyon

LÓNYAI: Mindig ön mellett áll

KÁROLYI: Olyan hatalmas nagy a tét, ezért nincs túl nagy ár

ANDRÁSSY: Hogy győzhetném meg magát?

LÓNYAI: Kell, hogy velünk legyen

SZEPS: Járja útját tovább, hercegem

LÓNYAI: Mondja apjának: nem!

Így vagyok csak én

Rudolf: Mi gátolt annyi év során
Hogy végre megtegyem
mit a sors mért rám
Vártam jön egy pillanat
S magától rám talál majd a sült galamb

De bolond ki a múltba réved el
Ez itt a perc
Most menni kell

Eljő a perc, mikor tettekben mérik az embert
Eljő a perc, mikor vállalom magam
Hisz a jó meg a rossz együtt jár
S nekem harcolni, hinni kell
Álmaid többé ne add fel
Szavaid súlyát te döntsd el
csakis az érték az enyém
Mert így vagyok csak én

Az kell, hogy mindenki lássa létezem
Aztán jöhet már a végzetem
Lesz új idő, mikor tettekben mérik az embert
Ez hát a perc, mikor szembe szállok én

Győzelem, vereség
Hinni magamban kell
Ez a végső cél
Az eljövendő álmokért
Az el nem csókolt csókokért
Csakis az érték az enyém
Mert így vagyok csak én
Csakis az érték az erény
Mert így vagyok csak én


Álmaid többé ne add fel
Szavaid súlyát te döntsd el

Mondd, mit tegyek

Rudolf: Mit válasszak én?
Mi jó, mi rossz, bár
ésszel felérném!
A sors nyomomban itt jár
A kocka csak pörög,
el van vetve már
Ez a forgószél hajt
hogy húz, hogy űz,
nincs a földön,
mi megtart
Nem lesz visszaút,
a döntés rajtam áll
Lüktet benn egy hang,
szabad élet vár!
Csak szállj,
csak szállj!
Kell, hogy többé válj
Légy az, mit lelked kíván
Lehetsz még fontos talán
A cél úgy hív
Mégis miért fél e szív
Hűség, vagy lázadás vár?
Ki ad most választ nekem
végre már?
Trónfosztás, zűrzavar
botrány, csúf árulás
vár rám
Ezt hogy tehetném,
s miért?
A múltból több száz
év dörög
A császárság örök
Hogy szennyeznék be
ősi vért?
Csak szállj,
csak szállj!
Miért kell, hogy hőssé válj
Békés út miért nem lehet,
bősz, öldöklő
harcok helyett?
Csak én és ő
Ez két út,
két erő
Apám, vagy én,
ez a tét
Döntenem kell, Istenem...
Szörnyűség

Sok álom között...
Nincs válasz, csak kérdés