Krétakör (Nyíregyháza)
2006.01.02. 19:29
- Legyél az te, te kihízott pofájú bolond - nyammogott a mami, s rányeklett a rosszabbik lábára. - Add ki a heringet, ami törvény szerint jár! Három darabot!
Vajon miért is mondja ezt a mami?
1998. október 10.
KOCSIS ANTAL |
|
SZALMA TAMÁS |
|
|
|
|
Valamint: Buda Mónika, Gyuris Tibor, Kameniczky László, Kováts István, Kövér Judit, Varga Ildikó, Virág Kriszta, zenészek és a nyíregyáházi Légisport Egyesület ejtőernyős szakosztályának tagjai
|
Díszlet: KHELL ZSOLT |
Jelmez: SZŰCS EDIT |
Zeneszerző: FARAGÓ BÉLA |
Zenei vezető: KAZÁR PÁL |
Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA |
Rendező: MOHÁCSI JÁNOS |
A darab:
"Vjacseszlav Siskov: Színielőadás Orgizovo faluban (részlet) Véget értek a háborús nagy idők, és Pável Mohov vörösgárdista ismét odahaza volt szülőfalujában Orgizovóban. És nem sokat tétovázott, hanem színjátszókört alakított. A falu semmit nem értett a dologból, s igen kevesen léptek be. Hanem amikor a sekrestyés tréfából elhíresztelte, hogy a tagoknak heringet adnak, mindenki odatódult, még a roskatag öregek is. Pável, a vezető csak nevetett, végül aztán imigyen szólott a dongává facsarodott lábú Szekletyina néninek: - Rendben van, öreganyám, én lajstromba veszlek. Hanem aztán te leszel a hősszerető. Rendben? - Legyél az te, te kihízott pofájú bolond - nyammogott a mami, s rányeklett a rosszabbik lábára. - Add ki a heringet, ami törvény szerint jár! Három darabot! Csak egy bökkenő volt; nem találtak megfelelő darabot. Beírtak a járási székhelyre, onnan elküldték nekik a Julius Ceasar-t. De, ahogy összeszámlálták a szerepeket - negyven volt -, kiderült, hogy szinte az egész falunak játszani kellene, akkor meg ki nézné? Erre Pável, egy másik leszerelt vöröskatona, Sztyepocskin elhatározta, hogy majd ők összeütnek egy darabot. Ebéd után, hogy senki se zavarhassa őket, három liter bundapálinkával egyetemben bezárkóztak az egyik füstös fürdőházba. Reggelre kelvén be is fejezték a darabot. - Aranyanyám! - mondta rendkívül finoman Pável az anyjának -, kínálja meg teával a szerzőt! Egy rendkívül hatásos darabot írtam Annuska ártatlan halála, avagy burzsuj a palackban címmel. A siker biztosítva van. El lesz állítva a lélegzet." /részlet az előadás műsorfüzetéből/
Az előadás:
Mohácsi János, a kaposvári színház rendezője a nyíregyházi társulattal megrendezte a Kaukázusi krétakörből Krétakör címmel Brecht-változatát. Radikális átdolgozás született: Mohácsi István-Mohácsi János átiratáról csupán Bertolt Brecht neve kopott le, Paul Dessau muzsikáját leváltották. Helyette Faragó Béla tánczenei elemeket is felhasználó kompozíciója hízeleg a magyar füleknek. Meglepő: hívebb az átdolgozás Brechthez megannyi szöveghű színrevitelnél. Megtartották a darab keretjátékát. Illetve: két vetélkedő kolhoz vitájából a szovjet-adminisztráció és a földművelők összetűzése lett. Mohácsi nemcsak megőrizte, de az egész előadáson keresztül áthatóvá szervezte a szovjet keretet. Így nem Gruse érzelmes utazásáról szól az este – nem mintha Pregitzer Fruzsina nem volna kitűnő megfelelő a szerepre –, sem a véletlenből lett népi anarchista bíró, Azdak bölcs bohócbetétei felé dől el az előadás súlya. Jóllehet, Gazsó György jóízű clownsága párosban a rajzfilm-mimikájú, cingár Avass Attila rendőrével (aki tehetetlen indulatában két kézzel megragadja a saját torkát, és fojtogatja magát) igazán tetszetős alakítások. Az Énekes (Mészáros Árpád) sem dalos tanára az előadásnak. Csupán egy éles arc a tömegből. Mohácsi rendezései nem az egyéni drámát, a társadalom közösségben megélt kérdéseit elemzik. Mohácsi tömegeket vonultat fel színpadára azon időn, amikor kiszellőzött a magyar színházból a tömegjelenet. Egy-egy csenevész harcos képviseli rendszerint a csatajeleneteket. Inkább kamaradarabokat látunk. Négyszemélyesekre vadásznak dramaturgok. Monodrámák kelletik magukat. A Háború és béke nemsokára monológdarabbá fog átalakulni. Ne higgyünk az elszegényedettséget panaszló sírásóknak. Nem a színházi pénzhiány apasztotta el a tömegjeleneteket Shakespeare-nél vagy történeti drámák esetében. A rendezők szemléletében hegyomlásként megváltozott a tömegek történelmi szerepe. Helyükbe került az egyén túlértékelt fontossága. A nyíregyházi Krétakör nem a gyermekéért áldozatokat hozó és a vérszerinti anya könnyes története. Nem is dialektikus színpadi példabeszéd arról, hogy a föld azé, aki megműveli. Brecht Gruse gyermekmenekítő utazásában elrejtette Trockij útját Alma-Atán át Konstantinápolyba, és Azdak alakja megtestesítette a politikus Kerenszkijt. A Kaukázusi krétakör fölfogható úgy is, mint az orosz forradalom kulcsdrámája. Mohácsi előadása közelít ehhez az értelmezéshez. Eszerint dolgozta át a szöveget. Megtartotta a cselekményt. Időszerűsítette a bölcseletet. Nem cserélte be kortársira és honira a jelmezeket. Bízott benne, hogy a távoli történet hordoz közeli tanulságokat. Hatalomváltás a színpadon. Elmenekül a kormányzat. Fejvesztetten ottfelejtik a trónutódot. Terroristák hajszolják a kisdedet és az őt menekítő szolgálót. Az átdolgozás nem a Grósz-kormány után történik, de az Arnold Schwarzenegger utáni ízlés szerinti kegyetlenkedésekkel, nyílt színi mészárlásokkal, terrorcselekményekkel teli. Nem csak az akciófilmekhez szokott szemeket elégíti ki. Egy szabadfogású társadalmi interregnumot ábrázol az előadás. A megelégedést nyújtó boldog vég után a zsinórpadlásból ejtőernyős terroristák ereszkednek alá, és kiirtják az életükért küzdő színpadi népet. Azon időben, amikor meggyőztek majdnem mindenkit arról, hogy a politizáló színház bolsevista huncutság: Mohácsi visszaadja a világ ábrázolhatóságának időszerűségét. Azt állítja, a politikai színház nem egy-egy kurzus jelszavainak fölkérődzése, de a világot áttekinthetőnek érző művész tudatos tudásának helyszíne. M. G. P.
|
|