Prológus

(Bíró, Lucheni, Halál, holtak - I. felvonás)

Bíró: De miért, Lucheni?

Miért ölte meg Elisabeth császárnét?

Lucheni: Alla malora!

Bíró: Válaszoljon, Luigi Lucheni!

Lucheni: Miért, miért? Éjszakáról éjszakára ugyanaz a kérdés száz év óta.

Mire való ez a faggatás? Merda! Én halott vagyok!

Bíró: Az aljas merénylet Ausztria császárnéja ellen...

Lucheni: Va a farti fottere!

Bíró: Nevezze meg végre az indítékait!

Lucheni: Az indítékaimat? Megöltem őt, mert ezt kívánta.

Bíró: Ne beszéljen már badarságokat!

Lucheni: Ezt kívánta erre szavahihető tanúim vannak.

Bíró: És miféle tanuk volnának azok?

Lucheni: A kortársai kérem, egyik sem bír békén nyugodni...

és egyre csak őt emlegetik...

Elisabeth!

Holtak: A mélybe tűnt a szép világ,

most itt rohad a hús tovább,

Ti szellemek a bálra fel,

a sok halott ma táncra kel

Vágy űz, őrült fájdalom, száz bűn átok súlya nyom

Mind, mind szenvedélybeteg

Bántják kényszerképzetek.

Más holtak: A mélybe tűnt a szép világ,

most itt rohad a hús tovább,

Ti szellemek a bálra fel,

a sok halott ma táncra kel

Vágy űz, őrült fájdalom, száz bűn átok súlya nyom

Mind, mind szenvedélybeteg

Bántják kényszerképzetek.

Sophie és Ludovika: Itt mindenki jót akar Sissinek,

Nem illethet vád,

egy akaratos jószág

kit hidegen hagy a világ.

Max: Szegény kicsi Sissikém!

Ferenc József: Mindig csak menekült!

Ludovika, Sophie: Rejtőzködött, egy napernyő vagy egy legyező mögött.

Rudolf: Milyen jól megértettük volna egymást. Hasonlítottunk ám mi ketten.

Mindenki: mert átok ült a lelke mélyén az életére árny szakadt.

Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth

Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth

Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth

Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth

Lucheni:Attencione! Őfelsége, a Halál!

Halál: Miért hív e régi dal most? Miért szól hozzám,

rettentő régtől fogva kedvenc nótám.

Angyal szerint áldás, ördög szerint nem,

az ember nyelvén ez szerelem.

A pusztítás a dolgom, teszem hát én,

viszem azt ki engem illet, ifjú vagy vén.

Nem is értem, hogy volt, egyszer csak úgy jött,

az a tény, hogy megszerettem őt.

Bíró: Maga megpróbál kibújni Lucheni!

Szerelem, halál...Ne jöjjön itt mesékkel!

Lucheni: Perche no? Szerette Heinrich Heinét!

Bíró: Utoljára kérdem Lucheni: Kik voltak a megbízói?

Lucheni: A Halál, csak a Halál!

Bíró: Az okokat Lucheni, az okokat!

Lucheni: A szerelem! Un grande amore.. Ha,ha,ha!

Többiek: Elisabeth, Elisabeth!

Mint Te

(Elisabeth, Max, Sissi apja, Lucheni - I. felvonás)

Lucheni: Az ifjú Sissi apukája Max. Éppen egy érdekes esti túrára készül.

Magyarul bordélyházba megy.

Elisabeth: Mama este vendégséget rendez rémes lesz!

Csupa bácsi, rozzant tánti jön majd el

És én úgy futnék előlük, mégsem hagy a nevelőnő,

Azt papolja folyvást "nem illendő"

Miért ne vinnél el magaddal jó apám?

Max: Nem tehetem

Elisabeth: Amit megkívánsz, csak azt kívánom én,

Max: Szerintem ez kizárva!

Elisabeth: Én is verset írnék folyton vagy a széllel vágtáznék,

Éppen mint te olyan lennék!

Max: Az élet túl rövid ahhoz, hogy akárcsak egy órát is unatkozzék az ember

A családi összejöveteleket pedig úgy utálom, mint a pestist!

Elisabeth: Én is…Mért ne mászhatnék a vadcseresznyefára mondd?

Max: Légy víg, hiszen elkerül Heléne sorsa…

Elisabeth: És a drótkötélen miért ne táncolnék?

Max: Őt császárnénak nevelik szegényt…

Elisabeth: Ha a nagyfiúkkal játszom, mindig szid a nevelőnő

Max: Ez nem az én dolgom…

Elisabeth: Azt papolja folyvást "nem illendő!"

Max: Én ebben hogy segítsek?

Elisabeth: Miért ne vinnél el magaddal mégiscsak?

Max: Ha rendes leszel, már holnap este láthatsz!

Elisabeth: Zulu-föld, vagy Kína, vagy tán.. Katmandú?

Max: Menni kell!

Elisabeth: Élnék mint egy vad cigánylány, úgy, mint egy szabad zenész,

csak így élnék én,

Max: Adieu, Sissi…Légy jó…

Elisabeth: Csak ábrándoznék, éppen, mint te olyan lennék..

Útvesztő minden út...

(Halál - I. felvonás)

Elisabeth! Miért hagylak élve?

Mily varázs, mi kényszerít,

Kivételt tennem?

Útvesztő minden út, minden csak visszajut,

nincs nappal, hogyha éjjel nem jön.

Nézd az árnyakat, sors drótján ránganak,

mily büszkén, mégis mily esendőn.

Keres engem minden lélek, rám vár minden árny.

Én hozzám tér csak vissza minden.

Nevemet tán csúfnak hallod, mégis szép vagyok,

annak ki elvágyódik innen.

Úgy nézem mindet, hogy jó sok még munkám…

Igen, de itt vagy te és jössz mikor már éppen unnám.

Amióta téged nézlek fényed elvakít,

káprázat bénít immár engem.

Melegedni volna kedvem nálad egy kicsit,

miért állnék vonzásodnak ellen?

Veszélyes érzés fáj már mindenképpen

Hóhérnak lennem, bár hős szerelmest játszom éppen…

De a sorsunk úgy van írva néked jönni kell,

nékem meg várni rád.

Tudom a dolgok rendje az, hogy végül megszeress,

s örökké úrnőm légy az éjben!

Ahogy az ember azt gondolja – Bad Ischl

(Ludovika, Sophia, Helene, Sissi, Ferenc József, Lucheni, vendégek - I.

felvonás)

Lucheni: E fürdőhely Bad Ischl, a fényes nászra vár, Ludovika legfőképp.

S bár beavatta húgát Sophie mindenbe már, semmi sem pont úgy

történt…

Sophie: Miért késtetek húgom?

Ludovika: Mert feltartott a szél. Egy kis szieszta szörnyen kéne.

Sophie: Ez biztos nem jön össze a császár 4-re vár!

Ludovika: Hogy?

Helene: Most?

Sophie: Hogy néz ki még e lány?

Ludovika: Max nem jött, ne bosszankodj, de viszont Sissi elkísért…

Sophie: A ruha, ugye szörnyű, iszony ez a haj!

Helene: Átöltözöm.

Sophie: Már túl késő. Egy császárt nem lehet megvárakozatni!

Lucheni: Mit ér egy jó kis terv, ha mégsem jó,

Ha cáfolja a valóság?

Mikor a tervek sorsa legtöbbször csak kudarc és csúf csőd,

csak tanulság!

A két anyós beszédes, az ifjú császár nem, csak szép Heléne izzad lám.

De zsenátsz, mert Francz Joseph megmutatja most, végső soron ő dönt ám.

Sophie: Nos ,mondd meg végre hát, szépnek látod őt?

Franz J.: Kit?

Sophie : Kuzinunk kit néked szánunk.

Franz J.: Oly gyönyörű a drága

Sophie-Ludovika: Mint mi?

Franz J: Tavaszi rét

Sophie: Hisz ez már szinte költemény

Franz J.: Kipattan mindjárt ajka édes, szemében tiszta fények.

Ma este a bálban a tánc csak övé

Ludovika: Már peddzi

Sophie: Meg is kérem hát

Állj föl, menj oda hozzá, fogd karon

Kit? Őt?

Lucheni: Mit ér egy jó kis terv ha mégsem jó, ha cáfolja a valóság,

ugye a tervek sorsa legtöbbször csak kudarc és csúf csőd, de tanulság.

Helene: Hogy évekbe telt a francia nyelv, az illemtan gyötört.

Csak erre neveltek, mily gyönyörű tervek, de mind dugába dőlt.

Elisabeth: Ó ,hogy féltem én, unalom fojt meg itt….

dugába dőlt, dugába dőlt

Franz Joseph: Mama kidolgozott tervvel jött e helyre most mind dugába

dőlt.

Mindenki: Mit ér egy jó kis terv, ha mégsem jó,

Ha cáfolja a valóság?

Mikor a tervek sorsa legtöbbször csak kudarc és csúf csőd,

csak tanulság!

Minden kérdés elhangzott

(Lucheni, Férfiak és nők, Elisabeth, Rauscher - I. felvonás)

Lucheni:Este fél hét a bécsi Augustinus Templomban.

Különös időpont egy esküvőre…

De ha ettől eltekintünk, ez az 1854. április 24-e nagyon is megfelelő,

Nagyon is, porca miseria!

Férfiak és Nők:

Hasztalan már kérdenünk,

Csak frázisokból érthetünk.

E rossz világban így lakunk,

Mert innen immár nincs kiút.

Már elkövettük mind a bűnt,

A szép erény mind megy nagyon,

És folyton átkot szór a szánk,

De minden áldást visszavon.

A borzalom nem háborít,

A szépre már nem gerjedünk,

A jó okulnunk túl kevés,

A rossztevés csak vicc nekünk.

A sok csodából rég elég,

A dolgaink közt nincs határ,

A kínhalálnak hangjait,

A földi fül jól bírja már.

De nincs tovább a kérdezés,

Mert több esély nem lesz soha,

Az otthonunk e holt világ,

Mely önmagának gyilkosa.

És bármi van, vagy bármi lesz,

Csak arra kell, hogy múljon el,

A szenvedés a tiszta kéj,

Ha van halál, az érdekel.

Elisabeth… Elisabeth…

Rauscher:Ha ez az akarata, feleljen igennel!

Elisabeth:Igen!

Haláltánc

(Halál - I. felvonás)

Jól ismert régi téma, nekem új csupán.

Két férfi küzd egy nőért, téged kíván

El is dőlt a párharc, kitaszítottál.

Esküvődön vendég lettem már.

Ám nem más ez csak látszat, jössz még hozzám.

Tán hű vagy férjedhez, de vágyódsz rám.

Öleled majd olykor az is nékem szól, hová vezet mindez érzed jól.

Az utolsó, a végsőtánc nékem jár csupán.

A végső tánc, a haláltánc azt vélem járod ám.

Már fáradt lesz az óra, romlott a bor.

A tükrök közt a csarnok már szinte forr.

Csupa bámész népség, röhög, összesúg,

Lesik éhes szemmel randevúnk.

Az utolsó, a végsőtánc nékem jár csupán.

A végső tánc, a haláltánc, azt vélem járod ám.

Minden éjszaka mélyén leslek vigyázva én,

Én a legnagyobb vesztes nyerek majd könnyedén.

Az utolsó, a végsőtánc nékem jár csupán.

A végső tánc, a haláltánc, azt vélem járod ám.

Az utolsó, a végsőtánc nékem jár csupán.

A végső tánc a haláltánc azt vélem járod ám.

Vélem járod ám.