Dalok : Mozart! első felvonás |
Mozart! első felvonás
2005.11.17. 17:26
A vörös kabát
3. jelenet: Mozart szobája a salzburgi Táncmesterházban -1777
Wolfgang: Nannerl, emeld a puffer-kufferkád! Presta forioso! Vivat, vivat!
Bizsereg már, ösztövér nővérkém! Ámulj-bámulj!
Míg gyermekfejjel klimpíroztunk Európa szerte,
büszkén hordtam én a piros kabátomat,
az volt nekem a csúcs-cucc!
Nannerl: Nagyon tetszett nekem!
Wolfgang: Mint elismerést…
Nannerl: …a császárnő adta át.
Wolfgang: A francba is, de gyorsan kinőttem,
és máris a szürke lett kötelező!
Most nincs tovább, itt van hát az új kabát!
Nannerl: Ez egy az egyben az, csak nagyban!
Wolfgang: Hercegnőm, megjött a herceged!
Nannerl: Bűvös bársony, színselyemmel – téged les majd minden ember!
Nincs senki másnak ily kabátja, egy herceg vagy te, bárki látja!
Wolfgang: Ledöbben bűvkörömben apa, ha így lát!
Ettől aztán kedvet kaphat újra egy pénzvadász-útra!
Kocsira, nyomban! Szimatom van.
Nannerl: Ugye elviszel?
Wolfgang: No meg a mamát!
Nannerl: És újra látjuk Londont, Párizst? Istenem!
Wolfgang: De csuda lesz! Salzburg szörnyen sótlan egy város,
itt már csak nyögve-nyelve, nyalva élsz és félsz!
Nannerl: Én máris mennék, hív a szép nagyvilág!
Wolfgang: Jó barátok, ünnepélet, fény és taps és díszkíséret!
Egy piros kabát, mi másnak csak álom!
Zene szól kint-bent, és szól télen-nyáron!
Bonsoir, papa!
Leopold: Hol késel, Wolfgang?
Wolfgang: Papa szerint netán, tán nem tip-top?
Leopold: Így a herceghez nem jöhetsz! Honnan van ez?
Wolfgang: Magam vettem, mon pere!
Leopold: És honnan termett rá a pénz?
Wolfgang: Hopp… A kockán nyertem én!
Leopold: Mi?!
Nannerl: Olyan ügyes keze van!
Leopold: Hát pénzben játszottál?!
Wolfgang: De nyertem, mert mertem!
Leopold: Mindig bajt keversz!
Wolfgang: A csudába is! Hát miért ne lehetne néhanap játszani?
Mindenki játszik.
Leopold: De mi nem vagyunk mindenki!
Wolfgang: Minél inkább, annál inkább!
Leopold: Ahelyett, hogy a léhűtőkkel mulatozol, inkább a kötelességedet teljesítenéd!
A hercegérsek szerenádja, mondd, készen van-e már?
Wolfgang: Már rendben van, Ön paff lesz majd és büszke rám!
Leopold: És hol van?
Wolfgang: Itt bent! Már meg van írva rég, de nincs leírva még!
Leopold: A biztos őrületbe löksz te engem, a hercegérsek vár!
Mit állsz ott, mondd? Fogj neki, írj már!
Wolfgang: Jó, jó! Miért ne?
Leopold: És vedd le ezt a göncöt!
Wolfgang: De mért?
Leopold: Csupán egy főnemes hordhatja joggal ezt!
Wolfgang: Ez nekem jár, több vagyok mindenkinél!
Leopold: Kezdj írni!
Te meg, Nannerl, vidd ezt vissza, most!
Hol van Mozart?
4. jelenet: Bankett-terem a salzburgi hercegérseki rezidencián
Férfiak: Pucc, flanc, ezüst, arany,
finom kristály – terítve van.
Lakk, és padlón a fény –
már minden ragyog, csakhogy…
Pucc, flanc, ezüst, arany,
finom kristály – terítve van.
Lakk, és padlón a fény –
már minden ragyog, csakhogy…
Nők: Nagyon fontos erény itt a pontosság,
de még ehhez is túl buták ők!
Csak utazgatás meg koldulás,
csodagyerek talán,
no meg mohó szülők!
Bárdolatlan népek ezek mindenképp!
Meddig tűrjük ezt még?!
Arco gróf: Hol van Mozart?
Baj lehet még, hiszen szigorú a herceg,
jön majd és ellenőrzi, megvan-e minden!
Az ital, az ezüst, a zene és a fény…
Hol van Mozart?!
Colloredo: Miért áll hát a munka? Talpra szolganép!
Pihen itt csak sok-sok rossz cseléd!
Alázat, készség, rend meg szorgalom –
ki nem fogja fel, mentem kihajítom!
Halad-e minden rendben? Ki van töltve a bor?
Jöhet a sok vendég bármikor?
Na és az új zenét tudja-e már a zenekar?
Hol van Mozart?!
Leopold: Herceg úr, itt vagyunk!
Wolfgang: Oly zenét komponáltam Önnek én,
mely másnak legföljebb az égben szól!
Nincs herceg még, ki hallott, ilyen zenét,
mert ez az égi szerenád oly szép,
hogy még egy császárnak se jár!
Colloredo: Csak akkor nyissa száját mikor kérdezem!
Leopold: Nem gondolja így...
Wolfgang: De bizony, apám!
Colloredo: Az ifjabb Mozart rossz hangnemben szól,
miért nem tud semmit sem az alázatról?!
Csak rajtam áll, a cérna végül mennyit bír
s a nagy tehetség már csak szakadt papír!
Szolgák: Jaj, mily blőd!
Ostoba fafej! Méregzsák!
Bárdolatlan egy ifjonc!
Bárdolatlan egy ifjonc!
Wolfgang: Nem felejtem Önnek el!
Leopold: Maradj most csendben!
Wolfgang: Ez arcátlanság!
A művészetben érek annyit mint Ön itt,
ott én is herceg vagyok nem lakáj!
Colloredo: Nos, ki innen! Ön lejátszott!
Zenész akad mindig halom szám!
És hasztalan könyörög majd,
mert vissza úgy se fogadnám!
Leopold: Wolfgang! Nyomban kérj bocsánatot!
Wolfgang: Nem! Inkább ő kérjen tőlem!
Colloredo: Gróf Arco, béreljen csak rögtön másik kottafirkászt!
És most elég a szóból!
Én többé azt, hogy Mozart ne halljam,
és sem, ő sem az apja nem fogadható!
Szolgák: Rossz ifjonc!
Ostoba fafej!
Méregzsák!
Bárdolatlan egy fickó!
Rossz ifjonc!
Ostoba fafej!
Méregzsák!
Mert minden jónak egyszer vége lesz,
most Mozartéknak is!
Senki sem szeret úgy, mint én
5. jelenet: Árkádos utca Salzburgban
Wolfgang: Várjon papa! Magát úgyse bocsátja el a mufti! Csak dühös volt!
Várjon már, drága jó apámuram! Nekem pehelykönnyű lett a szívem, mert vége a zaklatásoknak!
Független vagyok, beutazom az egész világot! Papa! Papa!
Leopold: Hagyjál! Hagyjál! A meggondolatlanságod végül a halálba kerget!
Te akarsz egyedül elutazni?! Még a cipődet sem tudod egyedül bekötni!
Wolfgang: De olyan tehetségem van, mint milliók közül senki másnak!
Az ember nem foghatja vissza a tehetségét! Egy művésznek muszáj szabadnak lennie!
Leopold: Egy művésznek szigorúnak kell lennie önmagához!
A könnyelműséged végül tönkre tesz mindent, amit felépítettem!
Wolfgang: Dehogy is! Hiszen jobb lett most minden!
Most majd nem leszek szolgasorba, gúzsba kötve én!
Leopold: Egy herceg mindig bosszút áll!
Wolfgang: Hidd el, így jobb lesz! Írhatok végre
szimfóniákat és csodás operákat!
Leopold: Kinek lesz ott gondja rád, ha én nem óvlak majd?
Senki más nem szeret úgy. mint én!
Wolfgang: Ahogy téged én, apám!
Leopold: Ügyetlen vagy te és oly gyermeteg,
de az élet szörnyen durva játék!
Mi lesz nélkülem?
Úgy féltelek!
Wolfgang: Isten után állsz szívemben!
Bennem nem csalódsz!
Együtt: Mert nem szeret más úgy, mint én!
Én vagyok a zene
6. jelenet: A salzburgi Táncmesterházban
Wolfgang: Mama!
Leopold: Maria Anna! Mindent bepakoltál? Bárcsak veletek mehetnék!
Nagyon vigyázz a fiúnkra, amíg távol vagytok!
Maria Anna: Ne aggódj! Minden rendben lesz! Menjünk!
Nannerl: Papa! Hadd menjek én is!
Leopold: Wolfgang nem szórakozni megy! Minél nagyobb tehetséget kapott egy gyermek az Istentől,
annál jobban kell vele sáfárkodnia az Isten és a szülei dicsőségére! Ez áll az Evangéliumban.
Maria Anna: Wolfgang!
Wolfgang: Jövök, mama!
Még hogy a cipőmet sem tudom bekötni? Majd meglátja!
Csak te meg én, meg a zene, ami győz!
Tátja majd csak a száját sok fancsali csősz,
mert a Föld most az én zenémre vár,
és mind, aki hall majd, elalélva csodál!
Míg szenved az ostoba úr, szabadon a zseni él,
mert röptet a szárnyán ihlet-teli szél!
Szól egy égi hang, mely csak bennem zenél!
Dúr vagyok és moll vagyok,
a zengzetek, a hangzatok s a csend!
Dallamok és szólamok,
fortissimók és sóhajok meg ritmusképlet!
Kavarog és felragyog a fejemben a hang,
nem hazudok, nem is tudok, ez nekem a rang!
Zene, az vagyok én!
Mert tévedés zene nélkül az élet!
Nem vagyok
én ügyes szófacsaró,
és nem vagyok költő –
nem úgy jön a szó,
sem a kép, csak az árnyak
és a fény,
mert nem vagyok festő,
csak álmom enyém!
Wolfgang: Nem vagyok képmutató, aki alakokat vált,
és nem vagyok színész,
és megvetem én a nagy maszkabált,
s a sok-sok rossz szabályt!
Dúr vagyok, és moll vagyok,
a zengzetek, a hangzatok s a csend!
Dallamok és szólamok,
fortissimók és sóhajok meg ritmusképlet!
Kavarog és felragyog a fejemben a hang,
nem hazudok, nem is tudok, ez nekem a rang!
Zene, az vagyok én!
Én vagyok a ritmus és a gyászdal és a könnyű tréfa mind!
A tiszta hang, a disszonáns – mind én vagyok,
de még se bánts, az élet szól így!
Buta vagyok, okos vagyok, mikor melyik, mondd?
Kedves vagyok, undok vagyok – mi ezzel a gond?
Zene, az vagyok én!
Szeress hát, mert én így élek őszintén!
Jövök, mama! Jövök!
Egy tisztességes család II.
10. jelenet: A Weber család lakókonyhája Mannheimben
Fridolin: Ó, hát itt van az én drága barátom!
Wolfgang: Jó napot, Weber úr!
Fridolin: Szólítson “mon amie”-nak és érezze otthon magát minálunk!
Wolfgang: Ily kedves meghitt helyre ritkán léphetek!
Fridolin: Ez itt a nőm, Cäcilia!
Wolfgang: Mozart, örvendek!
Cäcilia: Nincs semmink, pénz se vagyon…
Fridolin: …csak a műveltség.
Cäcilia: Nagy úr a baj…
Wolfgang: Ez szörnyű!
Cäcilia: Jóságért így ver az Ég!
Fridolin: Gyertek, lányok, üdvözölni már kedves vendégünk!
Cäcilia: Rendes mind és mind a négy csak egymásért él!
Fridolin: Josepha!
Cäcilia: Égi lány!
Fridolin: Sophie!
Cäcilia: Ő szorgos ám!
Fridolin: Constanze!
Cäcilia: Pedáns!
Fridolin: És Aloysia, ki művésznő lám…
Wolfgang: Constanze? Szép név!
Fridolin: Aloysia, mon amie!
Cäcilia: Csodálja az Ön zsenijét!
Fridolin: Imádja a zenét, éppúgy, mint Ön!
Wolfgang: Anchante, Mademoiselle!
Cäcilia: Gyönyörű hangja van.!
Aloysia: Na, de mami…
Cäcilia: Aloysia, énekelj valamit Mozart úrnak! Aloysia!
Wolfgang: Bona! Bella! Bravó!
Cäcilia: Aloysia, csak jót tenne egy kis séta kint!
Fridolin: Mesélhetsz magadról!
Cäcilia: Oly gyönyörű az est!
Constanze: Esőre áll!
Cäcilia: Én közben főzök majd!
Josepha: Mondd, miből főzhetnénk?!
Fridolin: Van Önnél némi pénz?
Wolfgang: Amennyi kell, van itt elég!
Weber-ék: Kell egy gáláns jó barát, ki már szinte családtag,
szörnyű, kínos helyzetünket átérzi ő…
Mert itt egy tisztes jó család az nehezen él,
szorgalom meg tisztaság itt keveset ér!
Ám ha kissé rámegyünk, egy férfi csak jő…
Hogy e tisztes, rendes, erényes, szorgos, dolgos, kellemes,
jó keresztény, katolikus háztartást…
Cäcilia: …mentse ő!
Az árnyékod hogy léped át?
16. jelenet: Párizsi utca
Wolfgang: Az árvaság vak rémület, büntetés a felnőtt élet!
A sorsomat most hogy vonszoljam én, egymagam?
Egy láthatatlan villanás nem vezet már kézen fogva!
Az éj sötét és félelmes ölén, most hogy nőjek fel én?
A kérdés csak az:
az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát,
és felnőtt máris hogy legyek?
Kérdezni hogy kell annak, ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad, ha a saját árnyát sosem lépi át?
A szép üveggömb összetört,
nem véd többé gyermekálom,
és száz cserép közt
sebzett szívvel állsz tétován!
Ha rád zuhan egy zord világ,
hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz, senki nem felel,
de érzed, menni kell!
A kérdés csak az:
az árnyékom hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember, ha földre rántja önmagát?
És hogy lesz szabad, ha a saját árnyát sosem lépi át?
Wolfgang: Félelem, mely fojtogat, Árnyak: Veled él ez a démon!
súlytól görnyed vállam! Veled él ez a gyermek!
Faggatózó csend gyötör, Egyedül neki szolgálsz.
és nincsen válasz arra, hogy miért! Szabadon sosem enged.
Rejtőzködő szemek, Egyedül csak őmiatta élsz!
mégis tudom, követ! Veled él ez a démon.
Az árnyékom követ, és érzem, Veled él ez a gyermek.
hogy egy napon elpusztít még! Éjjel-nappal hajszol már!
Árnyak: Az árnyékod hogy léped át?
A múlttól búcsút hogy veszel?
A lelkiismeret szavát
magadban hogyan fojtod el?
Wolfgang: Kérdezni, hogy kell? Kérdezni hogy kell
Nézd, annak, ki sejti önmagát?
hogyan lépjem át? És hogy lesz szabad, ha a saját
árnyát sosem lépi át?
Az árnyékod hogy léped át?
Félek a sorstól. A sorsod ellen mit tehetsz?
Hogy lennék dróton rángó báb?! Hogy törhetsz szét egy glóriát
és másik ember hogy lehetsz?
Hogy éljek így? Kérdezni hogy kell,
Hogy éljek így?! annak, ki sejti önmagát?
Nincs válasz! És saját árnyát
Árnyékom hogyan lépjem át? nem lépi át!
Senki sem szeret úgy, mint én (Repríz)
Leopold: Itt maradsz! Aláírtál nekem egy adóslevelet!
Wolfgang: De Bécsben egy hónap alatt többet keresek, mint itt egy évben!
Leopold: Ezt gondoltad Párizsról is, és ez a tévhited az anyád életébe került!
Nekem pedig a megtakarított pénzembe és a családunk jó hírébe!
Wolfgang: Gyűlölöm Salzburgot!
Nannerl: Kérlek, Wolfgang, ne mondd ezt!
Wolfgang: És ha mégis elmegyek?
Leopold: Abba belehalok.
Nannerl: Emlékszel? Mindig azt mondtad, hogy a Jóisten után rögtön apa következik!
Leopold: Senki más nem szeret úgy, mint én!
Ügyetlen vagy te és oly gyermeteg, de az élet szörnyen durva játék!
Mi lesz nélkülem? Úgy féltelek,
mert nem szeret más úgy, mint én!
Leopold: A célom az, hogy boldog legyél.
Nannerl: Tudja ő jól,
hogy mit kell tenned.
Ha nem lennék, biztos elvesznél. És minden bajtól megkímél.
Tudd meg, mindenki álnok, Értsd meg, hogy meghal ő,
de számíthatsz énrám! ha te nem vagy itthon!
Wolfgang: És én mégis megyek,
mert mennem kell!
Másképp megfullaszt
e szörnyű hely!
Leopold: Soha nem engedem,
hogy itt e család szétessen!
Rám bízták
19. jelenet: Úton Bécs felé
Colloredo: Gróf Arco! Mit hallott Münchenből?
Arco: Mozart operája fényes siker.
Colloredo: Naturellement!
Arco: A bajor választófejedelem rendkívül hálás főméltóságodnak,
hogy kölcsönadta neki Mozartot.
Colloredo: Az ígéret szép szó és ha tartják úgy jó,
s a bajor csak nem csap be engem,
és nem ragad nála e rátarti golyhó,
visszaadja időben, rendben.
Arco: A választófejedelem a szokásos választ adja majd: nincs üres állás.
Colloredo: És mikor ér Mozart Bécsbe?
Arco: Felszólítottam, hogy azonnal induljon útnak, kövessen minket.
Colloredo: Waldstätten bárónőnek köszönhetem az ötletet, hogy magammal vigyem.
Arco: Mozartot ünnepelni fogják Bécsben.
Colloredo: Engem fognak ünnepelni Bécsben!
Bécs is csak rajong majd érte, s enyém lesz a dicsőség,
hiszen én hoztam őt Bécsbe, nem is sejtik, mit tud még!
Arco: Csak nehogy a fejébe szálljon…
Colloredo: Önre bízom, hogy ennek elejét vegye.
Arco: És ha a császár vet rá szemet?
Colloredo: Nem fogom engedni, hogy Mozart a császár előtt játsszon!
Arco: Hiszen másról se beszél! Fúgákat akar játszani a császárnak, meg az operáját.
Colloredo: Mozart álmodozzon bátran, nem dönthet erről végül ő.
Most még igazán jól él nálam, de az égig talán nem nő.
Arco: Arretez!
Természetesen nem tartozik neki számadással, főméltóságú uram, hiszen Mozart az Ön szolgája.
Egyszerűen alkalma sem lesz arra, hogy új állásra pályázzék.
És ki is merné kockáztatni, hogy megrontsa Önnel a viszonyát egy muzsikus miatt?
Velünk fog lakni az Ön bécsi rezidenciáján. Ott mindig szemmel tarthatom.
Bezárni persze nem tudom, és el fog látogatni a borozókba meg a Práterbe.
Colloredo: Azt megtiltom! Borozókról szó sem lehet, a Práterről meg végképp nem!
Rám bízta őt az Úr!
A dolgom az, hogy megtanítsam,
hogy legyen majd példás szolga ő!
Nincs a tudásnál szebb zeneszó, a tiszta ész az mindig győz,
egy művész meg mindig esendő!
Nyald ki!
Wolfgang: Szó, mi szó, a szívem jó, de itt él bent egy kis disznó!
Viszont bölcsebb vagyok, mint a nagyok – sok vén farok!
Nyald ki, itt egy extra ritkaság!
Szó, mi szó, én bírom azt, ha sok kis tyúk, meg bamba fasz,
a sok döglött hering kering itt mint bűzös fing!
Nyald ki, itt egy extra ritkaság!
Minden fölkent jöttment leugat folyton,
meg az összes pöffencs eligazít!
Minden közhely, tökfej kijavít engem,
minden röffencs-köffencs tud valamit!
De ordíthat, az rám nem hat,
és nem nyalom majd én a szart,
na és ha rám se köszön, vár más öröm
szép nagy csöcsön!
Nyald ki, itt egy extra ritkaság!
Hogyha roppant bosszant, betöröm orrát,
buja táncot járok kerevetén!
Ami rothadt-poshadt kitakarítom,
minden mérges férget lecsapok én!
Na de ez most még csak a kezdet,
figyelj, ez lesz majd a legszebb,
ha a francba küldesz, öreg,
ne hidd azt, hogy térdepelek!
Csakis tőlem hallhatod azt meg,
hogy saját magad ba…
Arco: Veszett kutya! Ezt még megkeserülöd!
Wolfgang: …szd meg
Tömeg: Rosszul adja, máris Abzug! Gőgös fickó, miért is hagyjuk?
Tudja meg, hisz megmutatjuk: nem állhatjuk, nem díjazzuk!
Süllyesztőbe ezt a varjút! Ezt a grófot jól lesz…
Nyald ki! Nyald ki! Nyald ki! Nyald ki!
Nyald ki! Nyald ki! Nyald ki! Nyald ki!
Wolfgang: Itt egy extra ritkaság!
Tömeg: Extra ritkaság!
Bécsben maradok
22. jelenet: A salzburgi hercegérsek rezidenciájának szaunája a bécsi Német Házban
Arco: Állj! Hová?
Wolfgang: A hercegérsekhez!
Arco: Itt már semmi keresnivalód!
Wolfgang: Nem hagyom magam csak úgy kidobni!
Ma este a császár előtt játszom!
Arco: Nem! A hercegérsek úr másképpen döntött!
Wolfgang: Colloredo megígérte!
Arco: Megígérte?! Irány Salzburg!
Wolfgang: Soha!
Arco: Ne gondold, hogy zavarhatod az érseket!
Wolfgang: Muszáj beszélnem vele!
Arco: Kihallgatást tart!
Wolfgang: Kihallgatást?!
Colloredo: A franc! Mi történt?
Arco: Csak úgy berontott!
Colloredo: Mars ki, vagy nem maradsz épen!
Arco: Nos tűnjön már, Mozart!
Wolfgang: Hát lesz, ami lesz!
Colloredo: Majd móresre szoktatlak szépen!
Wolfgang: Mégse tör meg!
Arco: Ez tréfa vagy vicc?
Wolfgang: Az nyer, kit a szíve visz!
Colloredo: Hisz parancsba adtam, hogy Salzburgba mégy!
Wolfgang: Nem megyek, mert jobb nekem Bécs!
Colloredo: Így állunk? Nos, ennyi volt! Jól van, nagylegény!
Tudd meg, Bécsben éhen halsz, teszek arról én!
Wolfgang: Nem fogok félni!
Szolgák: Most túl messze ment!
Bár roppant nagy úr, Már mégis sok!
de most mégsem Mily hazug fickó!
foghat ki rajtam! Egy veszett eb!
Hisz herceg vagyok, Hát semmi se szent?
minden hercegen túl, Megbánja még!
s a tehetség megvéd, Én ezt már nem tűrném!
ha baj van! Rút aljas gaz! Baj van!
Ön éveken át Rémes arcátlanság!
itt börtönbe zárt, Ez hallatlan!
és közben Most mindent kockáztat!
szolgának vélt! Ez meghibbant!
Ön senki nekem, Érthetetlen!
most fölmondok, kész! Rossz ifjonc, méregzsák!
És maradok, Most már menni kell!
jobb nekem Bécs! Salzburg mégsem Bécs!
Colloredo: Szánnám én az apját ám, egy gazfickóval végzek!
Wolfgang: Ez még se stimmel,
Szolgák: Rossz ifjonc, buta féreg!
mert a gazfickó Rossz ifjonc, méregzsák!
az álszent és Kis szörny!
hízeleg folyton! Félnótás hétpróbás!
A művész a járt útra Rossz ifjonc, méregzsák!
ritkán lép Rossz ifjonc, méregzsák!
és nem lesi, Rossz ifjonc, méregzsák!
mit nyer a bolton! Mindent elveszthet itt!
Nem kell nékem Önnél Ez a Mozart
a biztos jövő, teljesen megszédült!
nem kell gyámság senkitől! Hogy lehet ilyen marha,
Többé el nem ér korbácsütés! hogy nyíltan megvallja,
Adieu, herceg! Jobb nekem Bécs! hogy jobb neki Bécs?!
Colloredo: Soha senki nem szolgált még ilyen rosszul, mint ő!
Szánalomra méltó fickó!
Nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzá!
Wolfgang: De nekem se Önhöz!
Colloredo: Jön ez még elém nyüszítve!
Wolfgang: Szarok én magára!
Colloredo: Gróf Arco! Dobja ki! De rúghatja is!
Arco: Kár magáért, Mozart!
Magának befellegzett!
Wolfgang: Nem! Így lesz most jó! Szabadság vár!
Az árnyékod hogy léped át? (Repríz)
23. jelenet: Bécsi utca
Wolfgang: Az úri kegy nem mámorít, émelyít a tömjénillat.
A rizspor és kitüntetés kevés nekem már.
Az élet kell, a borszagú; csókra nyíló vérbő ajkak,
egy fűszeres és szédítő vad éj, az őrültség s a kéj.
A kérdés csak az:
Wolfgang, Árnyak: Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
A lelkiismeter szavát
magamban hogyan folytsan el
Kérdezni hogy kell annak,
ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
Wolfgang: Félelem, mely fojtogat,
Árnyak: Veled él ez a démon!
súlytól görnyed vállam.
Veled él ez a gyermek!
Faggatózó csend gyötör,
és nincsen válasz arra, hogy miért!
Rejtőzködő szemek,
mégis tudom, követ.
Éjjel-nappal hajszol már!
Éjjel-nappal hajszol már!
Az árnyékod hogy léped át?
Félek a sorstól.
A sorsod ellen mit tehetsz?
Hogy lennék dróton rángó báb?!
Hogy törhetsz szét egy glóriát
és másik ember hogy lehetsz?
Hogy éljek így?
Kérdezni hogy kell
Hogy éljek így?!
annak, ki sejti önmagát?
Nincs válasz
És saját árnyát
árnyékom hogyan lépjem át?
nem lépi át
|