Dalok : Mozart! második felvonás II. |
Mozart! második felvonás II.
2005.11.17. 18:05
Egy kicsit az agynak, egy kicsit a szívnek
16. jelenet: Kert a Theater auf der Wieden mögött
Lányok: Egy csipetnyi ész, meg egy csipetnyi szív,
Egy csipet kis varázsos játék!
Egy Szentivánéj, egy kis harc egy kis kéj –
a nép csak cirkuszt kér!
Megtaláltuk!
Schikaneder: Wolfgang!
Wolfgang: Schikaneder!
Schikaneder: Hát itt vagy? Írtam egy népi ihletésű szövegkönyvet!
Kérlek, szerezz hozzá zenét!
Wolfgang: Semmit se szívesebben.
Schikaneder: Íme a librettó. Színházi mese.
A címe: Die Zauberflöte. A varázsfuvola.
Írta Emanuel Schikaneder, német nyelven! Natürlich!
Az emberek az utcán fogják énekelni a dalainkat.
Wolfgang: Minél inkább, annál inkább!
Schikaneder: Kéretik sok szép melódia!
Kell egy sikerdarab, különben csődbe mentem!
Művészetem a nagy siker –
csak így könnyű a műfaj!
Nem izgat más, egy táblás ház,
s a publikum, míg ránk nem un!
Na jó, ez a tudás nincs túl nagy becsben,
annál ki nagy-nagy művész!
De higgyék csak el, nem könnyű ez sem,
hisz kasszasiker mindig kell!
Egy csipetnyi ész, meg egy csipetnyi szív,
egy csipetnyi varázs, meg látvány!
Pár vaskosabb vicc, pár jópofa hecc,
egy disznó, meg egy hős!
Ha örvend a fül, és ha örvend a szem,
egy kis szaftos botrány se hátrány!
A ruhák, a díszlet, s a fény kell – igen!
Meg egy hős, aki még nem nős – mint én…
Kell egy férfi és egy nő, meg csodás ötletek,
Mert az élet úgy, amint van, nem kell senkinek!
A nézők egyre gyűlnek, s pisszenetlen ülnek,
Schikaneder: egy jel s mehet a függöny fel!
Egy csipetnyi ész, meg egy csipetnyi szív,
egy csipetnyi varázs, meg játék!
Egy Szentivánéj, egy kis harc, egy kis kéj –.
a nép csak cirkuszt kér!
Egy véres viszály, meg egy zsémbes király,
egy jóslat, egy komor kísértet!
Végy egy csipetnyi borsot, egy kevés sót –
a nép csak cirkuszt kér- pénzér’…
Hisz csak azt mondjuk el, amit mindenki sejt,
hogy Földünk nem más, mint egy furcsa színház!,
S hogy benne minden férfi, meg nő színész,
s a taps annak jár, ki nagy-nagy cirkuszt csap mindig!
Táncosokkal: Mert kell egy csipetnyi ész, meg egy csipetnyi szív,
egy kevés kis merész varázslat!
Ha örvend a fül, és ha örvend a szem,
a ruhák, a díszlet, s a fény kell – igen!
Pár kórista lány, pár pofás színész,
egy csipetnyi szív, no meg ész!
Kurz und gut:
Jegybevétel, semmi más, nem vitás –
meg egy irdatlan jó komédiás – mint én...
Egy kicsit az agynak, egy kicsit a szívnek
Schikaneder: Hagyd csak! A művész nem kötheti le egy asszonyhoz magát!
A mi igazi szerelmünk a munka! És a mi Varázsfuvolánknak elsöprő sikert kell aratnia!
Ezt követeli tőlünk a közönség és a nép. Hisz tudod…
Egy csipetnyi ész, meg egy csipetnyi szív,
egy csipetnyi varázs meg játék…
Közönséges taps – Nem tudok többé!
17. jelenet: Mozart lakása a Rauhensteingasse-n – 1791. december 5.
Wolfgang: A nyelvemen a halál íze…
Már nem tart soká!
A Requiem, amit te írsz, nékem szól talán…
Nem tudok többé!
Látod? Kivéreztem! Most már a szívembe kell ,szúrjál,
ha csak egy csepp vért is akarsz, de abba belehalnék!
És az én halálom a te halálod is lenne!
A Hercegből Király lett
Wolfgang: És íme a herceg király lett,
ám, de semmi nem maradt enyém!
A csillagok fénye éget,
és porrá hullok én!
Dúr vagyok, és moll vagyok,
a zengzetek, a hangzatok, s a csend!
Dallamok és szólamok,
fortissimók és sóhajok, meg ritmusképlet!
Kavarog és felragyog a fejemben a hang,
nem hazudok, nem is tudok, ez nekem a rang –
zene, az vagyok én...
Mozart, Mozart!
19. jelenet: Finálé
Mindenki: Az ég zenél! Mozart!
Titok, varázs! Mozart!
Milyen gyönyör!
Csodás hatás! Mozart!
Waldstätten: Örömteli!
Mindenki: Hogyan lehet, hogy ő is ember, de Istenként zenél?
Szíved vidám, lelked repül!
Zeng a nagyvilág, fenséges Mozart!
Hangözön árad ránk,
örökkön zúg és bennünk szól!
Milyen nehéz!
Waldstätten: Itt minden érzés igaz!
Mindenki: Tökéletes!
Waldstätten: Tán nem is földi, hisz annyira teljes.
Mindenki: Modern, de szép!
Megérint és megráz
Mozart! Mozart!
Remény talán!
Vigasztal bennünket a végzet!
Gyógyít a kétségek közt!
Vagy csak hagyja, hogy rájöjjünk végre,
hogy haldoklik a Föld!
Waldstätten: A szívhez szól az égi hang!
Mindenki: Zeng a nagyvilág, fenséges Mozart!
S bár por lesz ő is tán,
de minden más lett tőle már!
Waldstätten: Ez a zene szabadság és hatalom! Többiek: Őt az Ég,
Amit ő írt örömteli fájdalom! az bízta meg!
És több is még, Már mint
Hisz naggyá tesz, Kisgyermek,
Mert hogyha halljuk, akkor
minden titkot megsejtünk – úgy sugárzott
mit érzünk, mégsem értünk, ránk, mint szédítő,
mert a szemnek láthatatlan nagy fény!
mégis ott van bennünk! Fény!
Mindenki: Zeng a nagyvilág, fenséges Mozart!
S bár por lesz ő is tán,
de minden más lett tőle már!
Az ég zenél! Mozart!
|