Dalok : Rudolf (részletek) |
Rudolf (részletek)
2006.12.28. 14:02
Ez bécs!
Pfeiffer: Csábító forgatag: minden oly szép, Varázs és fény, ez Bécs! Csak színház az egész, csalóka kép, hazugság, bűn, ez Bécs! Ó mennyi szerelem, száz kaland vár, Ó mennyi intrika, cselszövés, csalás, és mennyi halál! Kíváncsi szemetek vessétek ide, csillogó díszdoboz, Európa szíve, jöjj hát! Könny és mosoly vár Rád...
Miért nem ért meg engem?
Rudolf: Nem figyel énrám, nem hall meg engem Ön másra figyel, mindig mást ért azt hiszem, Nem hall meg engem...
Ferenc József: Ön nem hall meg engem!
Rudolf: Emlékszem 6-7 éves voltam, ott állt az ajtóban és nézett, Egy büszke óriás figyelt, s nevetett, úgy érzem, hogy akkor még szeretett...
Ferenc József: Igen, a gyermekekkel könnyű, mikor még őszinték és tiszták, ám a gyermek gyorsan felnő, és elfelejti honnan érkezett
Hova vész a bizalom, tisztelet? Azt hiszi mindent lehet!
Rudolf: Megszabná életemet!
Ferenc József: Mit tudsz az életről?
Rudolf: Mindig én vagyok áldozat...
Ferenc József: A birodalom a fontosabb! Egy császár mindig erős
Rudolf: Ön sok emberért felelős, sorsokért, vágyakért!
Ferenc József: Hiába minden, nem hallja bárhogy is óvom én!
Rudolf: Kár így ítélni!
Ferenc József: Liberális e szörnyűség...
Rudolf: Álmodni szép jövőt, ez életünk! Fejlődés, csak semmi más,
Ferenc József: Nagy hiba a csalódás
Rudolf: Közérdek a haladás...
Ferenc József: Hiába minden, félreért engem
Rudolf: Középkor a 20. század kapujában!
Ferenc József: Már több száz éve hogy áll ez a trón
Rudolf: De hogy szenved a birodalom Sok-sok felsikló kegyenc között
Ferenc József: De győzni csak így lehet!
Rudolf: A múltban ragadni rettenet!
Ferenc József: Nem tűrök semmi viszályt!
Ferenc József: Hiába minden, nem hallja bárhogy is óvom én! nem hall meg engem!
Rudolf: Nem állok útjába, miért tenném? Hiszen e változás, bolond remény! Csak olcsó füst az egész, sok olcsó alku, és kész!
Ferenc József: A rendszer működik, minden rendben!
Rudolf: Csak játszom az ostobát... A pusztulás sincs már messze!
Ferenc József: Miért nem, értesz meg engem?
Rudolf: Ó, miért nem, Ó miért nem, Ó miért nem? sohasem!
Hétköznapi hős
Rudolf: Bár lenne egy esély Más korban, más helyen Én újrakezdhetném az életem Egy kisváros terén Ha volna egy kis ház Hol nincs se udvarnép,se Bécs,se rács Hol végre béke vár És a csönd égig ér SZabadon szól a dal És álmot rejt az éj
Úgy szállnék bárhová Itt kő és jég ül szívemen Itt nincs barátság,nincs jövő Nincs társ,nincs szerelem
De hol van már a Föld Hol nem köt gúzsba száz szabály Hol nem csak fáradt rabmadár Ki gyöngeként erős Egy hétköznapi hős
Itt minden nap csak gyötrelem Nincs cél,sem érték Írhatok terveket Száz cikket semmit se ér Bohóc vagyok csupán A császárváros ízre tép A szívem-lelkem rejtekén CSak bábú vagyok én Bár újrakezdhetném Egy más időben más helyen Bár élhetném az életem Mint hétköznapi hős Ki sírós,nevetős Csak hétköznapi hős
Ez most más
Mária: Csak néhány szó Pár semmiség Rudolf: Oly kedves volt,oly bájos,szép Mária: A közös tánc oly különös Rudolf: Egy ismeretlen ismerős Mária: Olyan volt mintha ébren álmodnék Rudolf: Sok tanult bájos póz között A szíve díszbe öltözött Mária: Oly nemes volt,oly megnyerő Rudolf: Több lehet,mint szerető Mária: Bár hűvös volt az elején Rudolf: Azt mondják nála nincs erény Mégis egy hang azt súgja több e lány Mária: Elég volt egy pillantás
Együtt: Ez az érzés több mint más Ez más Nem ócska öncsalás Egy álom utazás Mit szívem vár Még nem végállomás Más, ez fel nem fogható Oly fojtó,mégis áradó erő Érzem,hogy elragad egy perc alatt Úgy fűt ez a láz Ez most más
Rudolf: Talán e furcsa izgalom mi bennem él Fagyos szívembe majd szikrát gyújt, reményt Mária: Hogy vágytam ezt a fényes bált Valóra vált
Együtt: Érdemes várni rád Érzem,hogy mégis más Ez más Több mint egy forró tánc Nem tolvaj kis románc Vagy pillanat Bár lennék még szabad Más,ez több,mint ami jár Ez élet és halál Egy szélvihar Tombol és felkavar Hogy felfedezd E várt csodát Hát éld át és lásd Ez most más
Mária: Lesz tán még folytatás Talán egy kicsit több és más
A holnap hídja
Rudolf: Nézd a fényt, ami csillan a jövő kapuján Mennyi terv, mennyi ötlet, mennyi új tudomány S ez a holnap már minden egyes emberé, nincs lánc, nincs éhhalál Itt a hídon a holnap s kitárul a láthatár
Új világ, ami épül, új idők új csodák Gépmadár száll az égen, nincs több fal, barrikád Tudjuk majd mikor fenyeget a földrengés, hol támad szökőár Mikor eljön a holnap, majd széles lesz a láthatár
Mikor eljön a holnap Lépj e hídra fel Megelőzzük a múltat Új visszhang felel Veled együtt a holnap Tennünk kell Végre nem csak álmainkban szép S az élet nem csak álmainkban szép Ez a híd ez a holnap Nincs több félelem Mutass új utat, nincs távol már Jöjj hát az úton velem Mikor eljön a holnap, igazi nagy élet vár Gyere hát, sose félj, csak álmodj bátran
Közös cél, közös érték, Közös sors, közös út Soha már puska, gránát Soha több háborút És a fény egyre árad mint az óceán És száz határt átlép Mikor eljön a holnap, Otthon lehet minden nép
Ez a híd ez a holnap Nézz az ég felé Megelőzzük a múltat (Dolhai) Szállj felhők fölé Mikor eljön a holnap Hidd el már Bennünk él majd minden szép szavad Hogy fényben élni neked is szabad Ez a híd ez a holnap Nincs több félelem Mutass új utat, nincs távol már Jöjj hát a fénybe velem Mikor eljön a holnap Gyere hát, sose félj Igazi nagy élet vár Csak álmodj bátran
Legyen jobb ez a század, ami most közeleg A jövő kapujához ez a híd ez vezet Legyen nálunk az ember végre oly szabad Mint eddig még nem volt
Mikor eljön a holnap Megnyílik minden út Mikor eljön a holnap Hát tűnjön el a múlt
Ez a híd ez a holnap Hol felcsillan száz Új remény És minket össze fűz a fény
Összefűz a fény...
Kettőnk közt nemrég
Rudolf: Mi lenne ha megtréfálnánk Willigutot? Mária: Jó, de hogy csináljuk? Rudolf: Játszunk el egy titkos beszélgetést!Nézzen rám, mint, aki fél! Kapja a kezét a szája elé, s ijedt sóhaj ójaj. Mária: Szokványos legyen e találkozás vagy pedig épp újdonság? Rudolf: Mintha már hónapja nem tennénk mást Együtt: Csakis együtt járkálnánk. Rudolf: Szerelmem őrülten ég. Mária: Játssza, mit úgy szeretnék! Rudolf: Játsszuk, mi megtörtént kettőnk közt nemrég! Mária: Csináljunk valami különöset! Rudolf: Rajta hát! Nos, mit ajánl? Mária: Bódultan szédülök kezébe, mint aki vágytól lángol már. S Willigut dermedten áll. És ebben az lesz a szép, hogy mindez megtörtént kettőnk közt nemrég. Rudolf: Szerelmes meleget, árasszunk meleget, olvasszuk fel a jeget! Mária: Hadd folyjon össze a fekete jegyzetfüzet! Rudolf: Ó, Willigut görcs áll beléd! Mária: Kis kémünk meghibban még. Együtt: Hisz mindez megtörtént kettőnk közt nemrég. És, hogyha eljő az éj s a gyertyánk már csonkig ég. Rudolf: Álmomban emlékszem ara a csodára, ami megtörtént Együtt: Így kettőnk közt nemrég.
Fejezze be, kérem!
KÁROLYI: Túl vagyunk már ezen, mit érnek a szavak?! Fontosabb a küldetésünk annál, hogy csak napról-napra szónokoljunk hasztalan, s élvezzük a vitát.
SZEPS: Nem segít a beszéd, nincs erre időnk, nekünk ez a helyzet megérett a változásra, tettek nélkül nincs esély. Ránk figyel a világ.
LÓNYAI: Az alkalmas pillanat csupán egy bátor hőst kíván.
SZEPS: Hiszen ezt vártuk annyian, évek hosszú során.
RUDOLF: Hogyan gondolják?
SZEPS: A kis népeknek önállóságra van szüksége, felség.
RUDOLF: Szóval önök azt akarják
KÁROLYI: A birodalom a saját súlyától fog összeomlani.
ANDRÁSSY: Elkerülhetetlen Ausztria és Magyarország szétválasztása, és mi azt szeretnénk, ha ön lenne a magyarok királya.
KÁROLYI: Egy független nemzeté, amely nincsen többé alárendelve Ausztriának.
RUDOLF: Uraim, amit önök javasolnak, az több, mint hazaárulás. Én ezt nem tehetem.
LÓNYAI: Felség, a birodalom halálra van így ítélve. Ezt bizonyítják az ön cikkei.
Itt a jövő a tét, nem más, legyen vezérünk, rajta hát!
SZEPS: Ahogy elkezdte, úgy tovább, zárjuk le a vitát! Álljon élre uram, fejezze be ügyét, azt amiről annyi cikket megírt!
KÁROLYI: Az ön bátorsága ma mindennél fontosabb, fejezze be, uram!
ANDRÁSSY: Menjen uram tovább, akkor is, ha nehéz, ne hátráljon, az ön szíve erős!
SZEPS: Nézze, itt a perc, hogy megválthassa álmait, útját járja tovább!
RUDOLF: De én ezt a változást másképp képzeltem el. Ami erőszak, vagy lázadás engem nem érdekel.
KÁROLYI: Most kell gyorsan lépnünk, mert ha várunk, végünk, Míg új távlat nyílik több száz év
ANDRÁSSY: Most vérontás nélkül győzhet népünk, nékünk kell egy hős, egy Habsburg vér!
EGYÜTT: Álljon élre uram
KÁROLYI: Ne veszítse hitét
EGYÜTT: Jöjjön velünk tovább
ANDRÁSSY: Ahogy eddig
SZEPS: Hisz az apja soha nem hallgatta végig önt. Álljon élre uram!
EGYÜTT: Velünk jöjjön tovább
LÓNYAI: Tegye, amit szeret
EGYÜTT: Álljon élre uram
KÁROLYI: Legyen merész
SZEPS: Hisz a modern világ fejlődése meg nem áll. Járja útját tovább!
ANDRÁSSY: A magyar nép hű nagyon
LÓNYAI: Mindig ön mellett áll
KÁROLYI: Olyan hatalmas nagy a tét, ezért nincs túl nagy ár
ANDRÁSSY: Hogy győzhetném meg magát?
LÓNYAI: Kell, hogy velünk legyen
SZEPS: Járja útját tovább, hercegem
LÓNYAI: Mondja apjának: nem!
Így vagyok csak én
Rudolf: Mi gátolt annyi év során Hogy végre megtegyem mit a sors mért rám Vártam jön egy pillanat S magától rám talál majd a sült galamb
De bolond ki a múltba réved el Ez itt a perc Most menni kell
Eljő a perc, mikor tettekben mérik az embert Eljő a perc, mikor vállalom magam Hisz a jó meg a rossz együtt jár S nekem harcolni, hinni kell Álmaid többé ne add fel Szavaid súlyát te döntsd el csakis az érték az enyém Mert így vagyok csak én
Az kell, hogy mindenki lássa létezem Aztán jöhet már a végzetem Lesz új idő, mikor tettekben mérik az embert Ez hát a perc, mikor szembe szállok én
Győzelem, vereség Hinni magamban kell Ez a végső cél Az eljövendő álmokért Az el nem csókolt csókokért Csakis az érték az enyém Mert így vagyok csak én Csakis az érték az erény Mert így vagyok csak én
Álmaid többé ne add fel Szavaid súlyát te döntsd el
Mondd, mit tegyek
Rudolf: Mit válasszak én? Mi jó, mi rossz, bár ésszel felérném! A sors nyomomban itt jár A kocka csak pörög, el van vetve már Ez a forgószél hajt hogy húz, hogy űz, nincs a földön, mi megtart Nem lesz visszaút, a döntés rajtam áll Lüktet benn egy hang, szabad élet vár! Csak szállj, csak szállj! Kell, hogy többé válj Légy az, mit lelked kíván Lehetsz még fontos talán A cél úgy hív Mégis miért fél e szív Hűség, vagy lázadás vár? Ki ad most választ nekem végre már? Trónfosztás, zűrzavar botrány, csúf árulás vár rám Ezt hogy tehetném, s miért? A múltból több száz év dörög A császárság örök Hogy szennyeznék be ősi vért? Csak szállj, csak szállj! Miért kell, hogy hőssé válj Békés út miért nem lehet, bősz, öldöklő harcok helyett? Csak én és ő Ez két út, két erő Apám, vagy én, ez a tét Döntenem kell, Istenem... Szörnyűség
Sok álom között... Nincs válasz, csak kérdés
|