Nyomorultak
2005.06.05. 00:23
Előjáték
Gályarabok, Javert, Jean Valjean
Csak föl ne nézz,
míg láncod húzva lépsz...
A föld, azt nézd,
és kushadj, míg csak élsz..!
A nap már forr!
Itt lenn izzó pokol!
Cak föl ne nézz!
Még húsz év rabvason...!
Nincs bűnöm! Nincs!
Ó Jézus, kell, hogy lásd!
A föld, azt nézd!
Itt Jézus köp terád!...
Ő vár, még vár!
Ő hű marad hozzám!
Csak föl ne nézz!
Mind elfeledtek mar...!
Tán meg se lát,
hisz ellep már
a mocsokság!
A föld, azt nézd,
és tűrj és őrlődj még...!
Hisz élni bűn!
És meghalni nehéz!...
Csak föl ne nézz!
Hisz rab vagy míg csak élsz...!
A föld, azt nézd,
míg sírodig elérsz..!
A huszonnégy-hat-nulla-egyes foglyot,
hozzám!
Időd letelt,
Itt az útiokmány.
Tudod-e mi ez?
Valjean:
Ez ... a szabadság.
Nem!
Csak feltételesen vagy sazbad!
Vigyázz!
Bűnöd kísér!
Az a bezúzott ablak...
A kirabolt ház!
Egy kenyeret loptam csupán!
A nővérem kölyke halálán volt!
Rávitt az éhség!
Rávisz újra majd, ameddig nem tanulsz törvényt!
Tizenkilenc év tanított meg rá,
a Törvény rabjaként!....
Öt év a tettedért...
a többi - mert négyszer is megszöktél!
Huszonnégy-hat-nulla-egy!
A nevem: Jean Valjean!
És az enyém: Javert!
El ne feledd, míg élsz!
Sose feledjél, huszonnégy-hat-nulla-egy!
Csak föl ne nézz!
Te rab vagy, míg csak élsz...!
A föld, azt nézd,
míg sírodig elérsz...!
Feltételesen szabadon
Jean Valjean
Szabad vagy hát.
A föld megállt.
Szívd be a szél
friss illatát!
Tisztul az ég,
most ébred minden.
És itt a kút,
a régi í z...
Húsz év tűnt el,
homokban víz!...
Sose feledd,
mit vettek el!
Ott lásd a bűnöst,
mindükben!
Egy új nap vár,
indulj, hogy lásd,
hogy fogad majd
az új világ...
Mit tettem
Jean Valjean dala
Mit tettem?
Lásd, Istenem,
raboltam én!
Előbb a püspök úrtól,
és most egy kisgyerektől!
Ki hogyha nem menekül,
talán még le is ütöm!
Ó, én veszett kutya,
kivet a föld és az ég!
Újra üldöznek majd
és hová futnék...
most, hogy az életem
válaszúthoz ért...!
Van-e még remény,
egy másik t?
Az ami volt,
rég a bűnba fúlt!
Reménytelen harc volt
egész életem...
vesztettem végül,
csak egy szám lett nevem!
Láncon tengődő tetszhalottként,
kiben harag és gyűlölet ég!...
És mégis
egy ember elég,
ki hozzám szólt,
s lelkemhez ért,
hogy magam embernek érezzem,
hisz bízott bennem,
és úgy hívott: testvér!
Azt mondta:
lelkem Istené...
de hát... miért...?
Hisz köröttem
és bennem már
rég nincsen más,
csak gyűlölség!
Szemet szemért, ha kell!
Szívem dermessze jég!
Bennem így él a Törvény!
Minden más eltűnt rég...!
Ha tolvajt mond,
rám börtön vár,
duplavas, korbács,
kínzatás!...
Helyettük szabadságot kínált..
A szégyen úgy bánt,
mintha kés járna át!
Azt mondta:
Isten megbocsát..
Honnét tudna...?
Miféle fény vezérli őt,
hogy sorsom megfordíthatná?...
És most
nyelj el, sötét éj!
Vár a mély,
a dús homály!
Bűnöm tajtékzó örvény,
túl a semmi korlátján...!
Az a világ nem kell már,
mely a tiéd, Jean Valjean!
Jean Valjean, légy semmivé!
Most egy új élet vár rám!...
Álmodtam egy álmot
Fantine dala
Régen, ha férfi szólt hozzám,
hangja lágy volt, bársony...
És a szó mind hívott...
Szerettem, s hittem vakon még...
És az élet egy dal volt...
Rejtélyes édes dallam...
Hová tűnt hát? Nincs már sehol?...
Álmodtam én
egy álmot rég,
mikor még
gyermek hittel éltem...
Álmodtam őt,
ki értem él!
S hittem egy
megbocsátó Istent!....
Nem féltem
senkitől se még...
Csak álmok voltak,
dal és játék...
Fizetni nem volt
még miért...
Az élet bőkezű volt,
s gyöngéd...
De jött a tigrisléptű éj...
sárga láng -egy éhes szempár!...
Álmok karmok tépték szét...!
Lelkem sírt gyalázatán...!
Ott aludt
karjaim közt ő,
egy nyáron át,
oly jó volt hozzám!
Asszonnyá ő tett
gyermekből...
S hogy jött az ősz,
már messze járt...
Álmodom még,
hogy visszatér...
És úgy mint rég,
velem lesz mindig...
Hazug az álom,
bármi szép!
Ő nem jön már,
s hiánya pusztít!...
Álmodtam én
az életről...
Hogy más lesz majd,
hogy lehet jobb is...
Hittem, mert voltak
álmaim...
Az élet
megölte
most mind...
Váracska
A kis Cosette dala
Van valahol
egy szép kis vár,
álmomba nékem,
ott oly jó!
Nincsen ott söprű,
nincs padló,
tiszta ott minden,
mint a hó!
Van szoba ott,
teli játékkal,
száz kisfiú
és száz kislány!
Senki se szól
ott durván rám,
csöndes az én
kis váracskám....
Él ott egy hölgy,
ki minden este
álomba ringat,
énekel...
Oly szép,
a hangja is oly finom,
ha szól:
"Cosette, én szeretlek nagyon!"
Van valahol
egy boldog hely,
messze világló
|