Dalok : Nyomorultak második részlet |
Nyomorultak második részlet
2005.06.05. 00:34
A ház ura
Thenardier, Thenardierné és a kocsmanép
Bonjour M'sieur,
tiszteljen meg!
Ha szállást keres,
itt a legjobbra lelt!
A többi mind
züllött csehó,
ripők a azda,
bugris csaló!
Ám akit itt lát,
a Tisztesség Szobrát,
a Waterloo-i Hőst,
miért is érné vád?
Nézd a Ház Urát,
tudja, mi dukál,
bájolog és gazsulál,
a vén patkány!
A kuncsaft, hogyha fád,
pajzán adomát,
százat mond, úgy villog,
mint egy bonviván!
Lógó orrú korhelyekkel,
záróráig iddogál,
ki venné így észre,
hogy hangyányival drágább minden ár?
Nézd a Ház Urát,
filkók közt a Ászt,
gyöngéi a pénzzel tömött
bukszácskák!
Vizezi a bort,
titkon markecol,
egy hóhányó, egy himpellér,
egy imposztor!
Melegszem a csürhe keblén,
puszipajtás, szesztestvér!
Néznek majd a végén,
Jézus! - ha a vérük veszem én!
Nézd a Ház Urát,
rókamosolyát,
a retkeskörmű,
ragadozó tíz ujját!
Bókol, mint egy gróf,
könnyed filozóf,
Három lábú lóról
lelop négy patkót!
Lumpok között bandafőnök,
egy haver, aki mindig víg!
Dughatják a pénzük,
Jézus! - úgyis megkopasztom mind!
...Jöjjön M'sieur,
a poggyászt viszem!
Dőljön le szépen,
kényelmesen!
Jó súlyos pakk,
egy tonna tán!
Könnyítünk majd
a pénztárcáján...
Itt a libuskák
tollát lefosztják!
Egy porcogójuk sincs,
amit meghagynánk!
Mit rejt a fedő?
Ízre dermesztő!
A három heti maradék,
itt frissen fő!
Egy lódög veséjét,
a kandúr heréjét,
ledarálom fincsi
házikolbászként!
A nászlakosztály
folyvást foglalt...
Óránként jön egy-egy pár...
A hatósági árhoz
épp csak egy kis plusz, ami még jár!
A kecses poloskák,
a csótányok karát,
műélvezni
pénzbe kerül mostanság!
Itt egy szeletét,
ott egy darabkát,
lecsalni, vagy hozzácsapni,
van munkánk!
Hízlalni a számlák végét,
tudok egy-két trükköcskét!
De bármennyit is csórnék,
elfolyik a lóvénk!
Jézus! Nekem semmi sem elég!
Nézd a Ház Urát,
rókamosolyát,
a retkeskörmű
ragadozó tíz ujját!
Bókol, mint egy gróf,
könnyed filozóf!
Három lábú lóról
lelop négy patkót!
Lumpok között bandafőnök,
verebek közt sasfiók!
Meddig kell szagolnom,
Jézus! - ezt a csordányi tinót?!
Hohó! Íme, Madame Thenardier! :
Álmodtam én
egy szőke hercegről...
és aztán meg is jelent,
Loch Nessből a Szörny!
Nézd a Ház Urát,
nézd a disznaját,
a budigróf, a filozóf,
egy nagy szarzsák!
Bármit kieszel,
egy igazi Voltaire!
Csődtömeg az ágyban,
viszont gyakran ver!
Kegyetlen csapás a sorstól,
egy ilyen púp a hátamon!
Hányok, ha csak látom,
Isten uccse' valagba rúgom!
Nézd a Ház Urát!
Egy gavallér, egy bonviván!
Bókol, mint egy gróf,
könnyed filozóf.
Köszöntese most minden vendég,
a kocsmárost és hű nejét!
Vendégem az egész ház! Így néz ki egy úr?!
Rosszul vagyok!
Iszik, mint egy gödény,
s mint egy szarka - lop!
Vendéged egy jó nagy frász!
Poharat a kézbe!
Éltesse az Úr,
a Ház Urát!!!
Az alku
Thenardierék, Jean Valjean, Cosette
Mit tegyünk,
oly nehéz,
kincset eldobni,
ki oly merész?
Drágakő,
fényes gyöngy,
ékes, rubintos,
cukros kis hölgy!
Holmi pénz,
mit jelent?
Mit se ér, hogyha
elmegy Cosette!
Jó Fantine,
szólj - ott fenn,
mondd, hogy jól bántunk
csöppségeddel!
A morzsa mind,
sok ízes csont,
inkább koplaltunk,
de mind övé volt!
Hozzánk nőtt
M'sieur!
Uram, e jóság megható...
ez enyhít tán a fájdalmán...
De alkuról és "csontokról",
ne essék szó!
Úgy vélem, így önnek is jó!
Így ránézvést,
épp elég..
de pluszba itt volt
a sok betegség!
A kis poronty,
sokba volt,
orvos, gyógyszer,
jaj hányszor volt gond!
Mégis mind,
kipöngettük,
így vitt nyomorba
áldott szívünk!
Még egy szót,
bárhogy fáj...
van sok elfajzott,
rossz ember ám!
Édes úr,
bajt hoz ránk,
jaj, ha szándéka
hitvány netán...
Szót se már! Itt a pénz!
Másfél ezer - a jó szívükért!
Jöjj Cosette, búcsúzz el,
menjünk, akad tán kedvesebb hely!
Könnyük sincs Cosette-ért,
nem lesz nehéz, hogy elfeledjék!...
Jöjj, Cosette! Jöjj, kicsim!
Mától, kislányom, így lesz ez, így...
Ott hol én, ott élsz már...
Lesz-e ott, apámnál
kis váracskám?
Lesz Cosette! Lesz, meglásd!
Lesz majd váracskád, lesz új ruhád!...
Kisember
Gavroche dala
Sok hórihorgas lakli,
folyton feldühösít,
kisember vagy,
azt mondják,
és így csúfol mind!
Nem tudják
a nagy titkot,
a tyúkeszűek,
a nagyvilágot
mi mozgatjuk,
kisemberek
Egy hangya,
hogyha kell,
egy sziklát
elcipel,
a méhecske
csatába száll
a medvével,
egy büszke harci mént,
megugraszt
egy kis gyík,
s a bolha még egy hercegnét is
popsin csíp!
Góliát, a nagy bunyós,
egy hústorony volt,
de jött Dávid
egy csúzlival,
és jött a nagy kopp!
A Bibliát
nem olvastam,
de így lehetett:
a nagymenőket
mi győzzük le
kisemberek!
Egy hangya,
hogyha kell,
egy sziklát
elcipel,
a méhecske
csatába száll
a medvével,
|